Naplóm 1-16.rész

 1.rész (augusztus 29.) 

Ma mikor felkeltem tudtam ez az utolsó napom a régi házunkban, így korán felkeltem és megkérdeztem Dórit akarja-e velem körbejárni a házat, egyből igent mondott. Felöltöztem, fogat mostam és feltűztem a hajam, már indulhattam és körbejártuk a házat. Anya mosolyogva nézett minket Dórival. Gyorsan elment az idő, mert már jöttek is a költöztetők és indultunk is. Mikor Budapestre értünk Dórival ámulva néztük a várost, de a legnagyobb meglepetés a házunk valami csodálatos, hatalmas és még medence is van. Dórival összenéztünk és ahogy voltunk beleugortunk a medencébe, mikor felértünk nagy nevetésbe kezdtünk, de anya mondta, hogy ne most szórakozzunk, mert még sok a dolgunk. Mikor megszárítkoztunk megnéztük a lakást nagyon szép volt, aztán jött a szoba választás

-          Enyém a nagyobb szoba/ mondtam/

-          Ez nem ér Maya, döntsük el egy játékkal.

-          Jó legyen, fej vagy írás?

-          Fej

-          Háh, nyertem írás / ugráltam örömömben/

-          Aj ez nem ér!!/ szomorkodott/

-          Jó Dóri mivel olyan jó nővéred van megkaphatod a nagyobb szobát/mondtam ünnepélyesen/

Dóri ujjongva a nyakamba ugrott és hálálkodott. Miután elfoglaltam a KISEBB szobát ami igazából jobban tetszett, szép zöld volt a fal egy nagy barna francia ágy és szép bútorok. Miután kipakoltam pár dolgot, amit elhoztam a régi házból megkérdeztem Dórit nem jön-e velem körülnézni a városba. Persze azonnal beleegyezett. Átöltöztem, egy kék trikót és egy fekete rövid nadrágot vettem fel és a hajam alját begöndörítettem, raktam magamra egy kis sminket (szempillaspirál+szájfény) és már mehetünk is. Miközben sétáltunk beszélgettünk a suliról, hogy milyen lesz meg ilyenek. Aztán betértünk egy parkba és megláttunk egy fiúkból álló csapatot. Akik gördeszkáztak, akkor láttam meg a világ leghelyesebb fiúját és első látásra szerelmes lettem, ezt Dóri is észrevette és így szólt:

-          Te Maya kit nézel ennyire, csak nem azt a fekete hajú fiút?/ kérdezte gúnyos mosollyal/

-          Én nem/válaszoltam és elpirultam/

-          Akkor ugye nem zavar ha most szólok nekik.

-          Mi Dóri elment az eszed?

De már késő volt Dóri kiabált a fiúknak, akik oda jöttek hozzánk nagy örömmel, azt hittem ott ájulok el.

-          Sziasztok lányok./ mondta az egyik fiú aki elég helyes volt,de nekem nem jött be/

-          Sziasztok./ mondtuk Dórival egyszerre/

-          Nem is láttalak még itt benneteket.

-          Most költöztünk ide, amúgy én Maya vagyok ő pedig a húgom Dóri/ mutattam a húgomra/

-          Én Josh./ mondta a szőke hajú srác aki igencsak bejött a húgomnak/

-          Én Edem vagyok./ mondta a barna göndör hajú srác, aki kicsit furán viselkedett/

-          Én pedig Matt…/ kacsintott rám, én meg elpirultam. Ő ezt észrevette és megkérdezte:

-          Csak nem meleged van, hozzak vizet?/mondta és én még vörösebb lettem/

-          Nem köszi megleszek./ mondtam, de úgy éreztem mindjárt elsüllyedek/

A többiek csak mosolyogva néztek. Én pedig, hogy eltereljem magamat a középpontból így szóltam:

      - És ti melyik suliba jártok?

      - Mi a közeli tánc suliba járunk. Én és Edem 7-esek vagyunk, Matt pedig 9-es. ti?/ kérdezte Josh./

      - Én is 7-es vagyok. Maya meg 9-es mint Matt, biztos egy osztályba kerültök/ bökdösött Dóri/ Nem figyeltem, mert Mattel egymást néztük és ő végig mosolygott, de egy hang megzavart:

      - Hahó, Maya itt vagy?/ kérdezte Dóri én meg kizökkentem/

      - Mi, mi van?

      - Mit néztél ennyire? Vagy inkább kit?

Én hirtelen nem tudtam mit mondjak, ezért azt válaszoltam- Dóri mennünk kell, mert anya mérges lesz, ha nem megyünk haza időben./ mondtam megkönnyebbülten mikor ez eszembe jutott/

-          Oké mennyünk.

-          Sziasztok!/ mondtuk/

-          Sziasztok lányok!/ mondták és Matt megint rám kacsintott/

Én megint elvörösödtem, mint a rák és csak elhúztam onnan Dórit. Haza felé egész végig azt beszéltük, hogy nekünk ki tetszett. Matt kétszer is rám kacsintott és egész végig engem nézett. Dóri azt mondta, hogy biztos bejövök neki és össze illünk. Én csak hallgattam és azon gondolkodtam milyen jó is lenne az. Én Dórit faggattam, mert láttam neki tetszik Josh. Ő azt mondta, hogy nagyon helyes, de nem hiszi, hogy össze jönne ez a dolog. Én erre az mondtam:

-          Dóri, te most komolyan azt gondolod, hogy egy ilyen szép lánynak ez nem jönne össze?/ mosolyogtam rá/

-          Jaj Maya, olyan cuki vagy…/ mondta Dóri és adott egy puszit az arcomra/

-          Amúgy szerinted az az Ed gyerek, mért volt olyan fura?

-          Nem tudom, de nekem is feltűnt. Főleg a fura haja…

Erre mindketten elnevettük magunkat. Mikor haza értünk vacsoráztunk, anya megkérdezte milyen volt a séta. Mi annyit válaszoltunk, hogy jó volt és összemosolyogtunk Dórival. Vacsi után elmentem fürödni és lefeküdtem boldogan Mattre gondolva.

 Matt:

 














Josh:

 


















Edem:

 

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

2.rész (Augusztus 30.)

Mikor felébredtem kicsit érdekes volt, hogy nem a régi szobámban fekszek. Habár nem volt rossz, mert végre úgy aludtam, hogy elfértem az ágyamon. Ki keltem az ágyból, lementem reggelizni és érdekes módon már mindenki fent volt, még Dóri is akit mindig én keltek fel.

-          Kicsim végre felkeltél, már vártunk./mondta anya/

-          Mi van, mi történt?

-          Semmi, csak apáddal úgy gondoltuk, hogy biztos sok nehézséget okozott nektek ez az utazás, ezért vettünk nektek valamit.

Anya átadott egy dobozt, amiben mozgott valami. Dóri mondta, hogy nyissam már ki, mert majd megöli a kíváncsiság, hogy mi lehet benne. Amint kinyitottam egy kis kutya ugrott elő és elkezdte nyalogatni az arcomat. Én nevetem, Dóri meg elkezdet sikítva ugrálni, hogy milyen cuki és nagyon örül neki.:) Mikor Dóri befejezte az ugrálást, oda adtam neki a kutyust, hogy ő is megnézhesse.

-          És mi legyen a kutyus neve?/kérdeztem/

-          Nem is tudom, mondjuk Csicsí, mivel mindig olyan álmosan néz/ mondta apa akiről azt hittük nem is figyel/

-          Jóóó…/ mondtuk Dórival és azon nevetünk, hogy a kutya pont elaludt az ölében.

Én elvittem a kutyust sétálni. Dóri is akart jönni, de anya nem engedte el, mert még nem végzett a kipakolással. Én megcsináltam a hajam, felöltöztem, egy kis smink és már indultam is. Miközben sétáltam gondolkodtam vajon van-e Mattnek barátnője. A választ már meg is tudtam, mert megláttam egy lánnyal, akinek átkarolta a vállát. Nagyon szomorú voltam, majdnem elsírtam magam, aztán elgondolkodtam, hogy nem is ismerem Mattet. Viszont tegnap egész végig engem nézett és mosolygott, sőt még kacsintott is nekem, lehet csak szórakozott velem. Ezek a gondolatok jártak a fejemben és akkor meglátott, de mielőtt köszönt volna gyorsan megfordultam és elindultam haza. Sajnos Csicsí nem nagyon akart menni, de muszáj volt. Ha oda jönnek hozzám biztos nem bírom ki és elsírom magam. Mikor haza értem bezárkóztam a szobámba és csak gondolkoztam. Nem értettem semmit. Dóri bejött és megkérdezte mi a baj. Én persze mindent elmondtam neki. Ő bíztatott, hogy biztos nem a barátnője, én elmosolyodtam és megöleltem. Nagyon szeretem a húgomat, ő mindig mellettem van. Kicsit később bekapcsoltam a gépemet és felmentem fb-re érdekes, mert Josh, Edem és Matt is bejelölt ismerősnek. Azt viszont nem tudom, hogy honnan tudták a Vezeték nevem, na mindegy. Visszajelöltem őket és örültem, hogy máris van három új ismerősöm. Este megnéztünk egy Filmet Dórival és lefeküdtem aludni. Miközben aludni próbáltam, ami persze nem ment, mert végig Matt járt a fejemben…

Csicsí:

3. rész (augusztus 31.)

Ma mikor felkeltem nem tudtam mit csináljak. Aztán úgy döntöttem megreggelizek, aztán jön magától. Jó ez meg is volt, de utána nem jött semmi, annyira unatkoztam, hogy felnéztem fb-re. Na ott sem volt több, de hirtelen megnyílt a Chet ablak és ki volt az…Josh. Na ezen nagyon meglepődtem, írom mit beszélgettünk:

  Josh: szia.

  Én: szia

  Josh: ő… bocs, hogy zavarlak, de kérdezhetek valamit?

  Én: persze:)

  Josh: azt szeretem volna megkérdezni, hogy a húgodnak van e valakije?

Ezen elmosolyodtam, tudtam Dórinak is tetszik Josh és úgy tűnik Josnak is tetszik Dóri.

  Én: nincs, mért?

  Josh: Hát, mert tetszik nekem és gondoltam elhívom valahova.

  Én: örülök és tudom, hogy Dóri szívesen elmenne veled valahova:)

  Josh: tényleg, de jó mér annyira izgultam. Köszi.

  Én: semmi.

  Josh: amúgy mi van veled és Mattel? Láttam tetszik neked és úgy tűnt Mattnek is tetszel…

  Én: hát nem tudom, mert múltkor láttam egy lánnyal és gondolom járnak!!

  Josh: mi ezt honnan veszed? Matt nem jár senkivel!

  Én: De egy szöke hajú lánnyal volt és átkarolta a vállát!

  Josh: Az a húga volt Emily :D

Akkora kő esett le a szívemről és olyan boldogság öntött el. Mattnek nincs senkije!

  Én: Tényleg, akkor tévedtem

  Josh: csak egy kicsit, de mindegy is azt mondom van esélyed Mattnél és elég nagy :)

  Én: igen, nem mintha érdekelne, de azért kösz.

  Josh: gondoltam, hogy nem érdekel :D Viszont léptem, csá

  Én: Szia

Ezután a beszélgetés után egész nap mosolyogtam. Dóri azonnal megkérdezte mi van és mondtam neki, hogy Joshal beszélgetem és azt is elmondtam neki, hogy elakarja hívni valahova. A húgom azonnal elkezdett sikítozni és alig várta a sulit. Este megnéztünk egy filmet és lefeküdtünk aludni. Én alig vártam a holnapot, mert akkor látom Mattet… 

Emily:

 

 

 

 

 

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

 4.rész (Szeptember 1.) 2/1

Izgatottan ébredtem, mivel ez az első napom az új suliban. Voltak bennem kételyek, hogy mi lesz ha nem illeszkedek be, de azt mondtam magamnak ,,ez nem történhet meg.,,  így keltem ki az ágyból. Lementem reggelizni és szerencsére Dórit sem kellett felkelteni. Miután reggeliztem, felöltöztem, megcsináltam a hajam (begöndörítettem az alját) és egy kis smink (szájfény+szempillaspirál). Anya adott nekem kaját és már indultam is. Dóri velem jött és beszélgettünk.

-          Úgy izgulok./mondta Dóri/

-          Dóri én is izgulok, ez normális

-          Jó, jó tudom

Hamar odaértünk a sulihoz és bementünk a portára. Megkérdeztük melyik a mi termünk és mentünk. Mielőtt beléptem volna nagy levegőt vettem. Mikor beléptem mindenki engem nézett, mert új vagyok. Találtam helyet egy lány mellett. Megkérdeztem szabad-e a hely és leültem.

-          Szia, a nevem Maya.

-          Szia, én Eszter vagyok, de hívj csak Esztinek./mondta, mosolyogva/

Ezután egy csomót beszélgettünk és elmondta, hogy ki kicsoda. Miközben beszélgettünk oda néztem Matthez, egy szőke barbi babával beszélgetett, vagyis a barbi viháncolt ő meghallgatta. Észrevette, hogy nézem és rám mosolygott ezt a barbi is észrevette és megtudott volna ölni a pillantásával.

-          Látom tetszik neked Matt./ mondta Eszti/

-          Ő… egy kicsit/ füllentettem/

-          Ja és azért nézed már vagy 5 perce.

-          Jó igen teljesen bele estem./vallottam be/

-          Gondoltam, de nem te vagy az egyetlen./mondta lenézően Kikire nézve. (a szőke barbi)

-          Ja látom/ néztem oda szomorúan/

Utána még beszélgettünk, de becsöngettek, amúgy az első óránk töri. A tanárnő persze kialított, hogy mutatkozzak be az osztálynak:

-          Sziasztok. A nevem Maya, 15 éves vagyok mindenem a tánc, de egyéb hobbim a gördeszkázás. Szeretem a zenét, a horror filmeket, az akció filmet, de igazából bármilyen filmet megnézek és hát ennyi./ visszamentem a helyemre és a fiúk csodálattal néztek/

Az óra nem volt annyira rossz rengeteget jegyzeteltem, mivel szeretem a táncot így a történelme is érdekelt. Szünetben két fiú odajött hozzám:

-          Szia, az én nevem Ben ő pedig Dávid.

-          Sziasztok.

-          Hallottam, hogy szeretsz gördeszkázni és megakartam kérdezni, hogy nem jössz-e el velünk délután a pályára?/kérdezte Ben/

-          Persze, szívesen megyek/ mosolyogtam/

-          Ok, akkor 4-kor a pályán találkozunk.

-          Oké.

Láttam, hogy Matt mérgesen néz felénk. Én nem értettem mi baja, de megszólalt Eszti:

-          Juj… a menők elhívtak magukkal, de jó neked/mondta Eszti/

-          Akarsz velem jönni láttam, hogy tetszik neked Ben/ mondtam és elpirult/

-          Igen tetszik.

-          Akkor gyere velem!

-          Tényleg mehetek?

-          Persze. Milyen óra jön?

-          Ajaj… Tánc, futás!!

Gyorsan átöltöztünk és még időben beléptünk a terembe. A tanár szimpi volt, mindig viccelődött. Az óra gyorsan telt,csak a tanár megkérte, hogy mutassam meg mit tudok,na ekkor egy kicsit megijedtem, de végül jól sikerült és mindenki megtapsolt. A tanár azt mondta, hogy jó, de még van mit fejleszteni:) Persze az óra további részében Mattet néztem, nagyon jól táncol. 3 táncóra után még egy angol, amit persze utálok és soha nem értek semmit.

4.rész (Szeptember 1.)  2/2

Végre mehettünk haza, szerencsére Eszti nem mesze lakik tőlünk, így együtt mentünk haza. Megbeszéltük, hogy fél négykor találkozunk nálam. Addig tanultam meg beszéltem Dórival és ő boldogan újságolta, hogy ma megy Joshal moziba. Őrültem, hogy a húgom boldog, viszont nekem készülnöm kellett. Felvettem deszkás cuccot ( póló+farmer) egy convers cipőt és már mentem is. Eszti már várt rám kint.

  - szia./mondta Eszti/

  - szia./ mondtam és megöleltem/

  - Egyébként az baj ha nem tudok gördeszkázni?

  - Áá… ne törődj vele, majd Ben segít neked.

  - Az jó lenne.

Még beszélgettünk a suliról, a táncról, meg minden féléről. Mikor oda értünk a fiúk már ott voltak. Köszöntünk és mondtam, hogy Eszti is jött, csak nem tud gördeszkázni és valaki segítsen neki. Ben szívesen segített neki. Eszti nagyon boldog volt, hogy Bennel lehet. Én kipróbáltam a pályát. Jó volt nagyon, csak az egyik pillanatban elvesztetem az egyensúlyom és elestem…volna ha valaki nem kap el. Az a valaki pedig…..Matt volt. Nagyon meglepődtem. Nem is tudtam, hogy itt lesz, de nagyon boldog voltam, megkérdezte jól vagyok-e és megajándékozott egy gyönyörű mosollyal.

-          Jól vagyok/ motyogtam és elpirultam/

-          Veszem észre, na inkább ülj le, mert látom fáj a bokád./ mondta szemtelenül/

-          Őő… igen lehet/ elmentem leülni/

Leültem egy padra és néztem a többieket. Aztán oda jött hozzám Dávid. Beszélgettünk, nevetünk. Matt nem nézte jó szemmel és ezt Dávid is észre vette, egyszer csak Dávid közelebb hajolt hozzám. Én tudtam, hogy megakar csókolni, de ledermedtem és nem tudtam mit tegyek. Már majdnem megtörtént, de valaki hirtelen hátra húzta Dávidot, én nagyon megkönnyebbültem. Nem tudtam mit mondjak vagy csináljak inkább elrohantam.

Már kiértem a parkból, de valaki elkapta a karom. Matt volt az. Nem tudtam mit akar. Én hirtelen elkezdtem sírni. Matt megölelt és azt mondta, hogy Dávid csak hülyéskedett és emiatt ne sírjak. Nagyon jól esett Matt ölelése és az, hogy velem van. Miután abba hagytam a sírást haza kísért és közben beszélgettünk. Mikor a kapunál voltunk adott egy puszit a homlokomra és azt mondta ne aggódjak, ezzel elment. Én vörös fejjel mentem be a házba. Dóri már otthon volt és beszélgettünk egymás szavába vágva. Mondata, hogy Josh megkérdezte tőle, hogy lesz-e a barátnője. Dóri persze igent mondott. Én elmeséltem mindent, Dóri azt mondta, hogy Dávid nagyon szemét volt, de így közelebb kerülhettem Matthez. Ezután a nap után már csak aludni akartam, ezért lefürödtem és lefeküdtem.

 Eszter (Eszti)

Benjámin  (Ben)

Dávid:

 

 









Kriszti (Kiki):

   

 

 

5.rész (Szeptember 2.)

Ma egész könnyen felkeltem és még Dórival sem kellett sokat szenvednem. Felöltőzte és mivel nem volt olyan hideg, egy térdig érő nadrágot és egy pólót vettem fel kardigánnal. Kis smink (szájfény+szempillaspirál) és már mehettem is. Anya persze utánam szólt:
  - Kicsim gyere reggelizni.
  - Jó, jó.
Ettem aztán mentem. A kapuban Eszti várt és megkérdezte mi volt tegnap. Én boldogan mondtam el neki. Ő persze azt mondta, hogy tuti Matt érez valamit irántam. Mikor a terembe értünk már mindenki bent volt.
Az első két óra hamar elment (angol és matek) szünetben megismerkedtem Mimivel és Szandival. Nagyon jó barátok lettünk. Jött 3 táncóra ami jó volt, mert 2 hét múlva lesz egy fellépésünk és elkezdtünk tanulni egy új koreográfiát. szünetben nagyon elfáradtam, lehet, mert nem vagyok olyan edzett. Oda jött hozzám egy fiú és adott nekem vizet. A neve Ádám. Leült mellém és beszélgettünk, később a barátnője is oda jött hozzánk Tara, kedves volt és mondták, hogy ők már 7. óta járnak. A másik két óra gyorsan elment a tanár azt mondta jó vagyok és a fellépésen sokat vár tőlem. Én nagyon örültem és egyben izgultam is. Esztivel mentem haza mondta, hogy ma Ben elhívta randizni és nem ér rá. Én nem haragutam és az igazat megvallva boldog voltam, hogy Esztit boldognak látom. Otthon nem történ semmi Dórival beszélgettem mondta, hogy jól megvannak Joshal. Mivel fáradt voltam így tusoltam és mentem aludni.



Mimi:















Szandi:

Ádám:

Tara:

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*


6.rész (Szeptember 3.)


Ma mikor felkeltem tudtam, hogy rossz napom lesz. Viszont attól még felkeltett kelnem. Felöltöztem, megcsináltam a hajam, smink és már mentem is reggelizni. Nem volt túl sok kedvem hozzá így indultam is. Eszti ott várt a kapuban. Beszélgettünk, nevetünk. Igen Eszti az egyetlen aki mindig felvidít. Beértünk a suliba és Szandi meg Mimi oda jöttek hozzánk beszélgetni. Az első két óra unalmas volt ( 2 magyar). A szünetben oda jött hozzám Dávid. Én nem örültem neki, de beszélgetni akart:

-          Szia/ mondta/

-          Szia. Mit akarsz?

-          Gondoltam fojtathatnánk ott ahol a múltkor/ mondta mosolyogva/

-          Te még is mit képzelsz magadról, hogy gondolhatod, hogy folytatjuk ott ahol a múltkor?/ kérdeztem már majdnem üvöltve/

-          Nyugi szívi, igazából csak neked teszek jót avval, hogy megakartalak csókolni.

-          Ezt mégis honnan veszed?

-          Tudom, hogy Mattnek tetszel és, hogy viszont is így van.

-          Jó lehet nekem tetszik, de attól még semmi nem jogosít fel arra, hogy megcsókolj!

-          Óó… Tudom, hogy utánad ment.

-          Igen utánam jött, de nem volt benne semmi!/ nem mondom el neki mi volt/

Láttam, hogy Matt jön felénk és Dávid felém hajolt és megcsókolt…. Volna csak oda rakta a kezét, de Matt ezt nem láthatta. Miután Dávid abbahagyta az áll csókolózást nem tudtam mit tegyek. Elkezdetem sírni és Matt csak nézett, én elrohantam, még hallottam, hogy Matt Elkezd Dáviddal üvöltözni. Kiértem az udvarra és csak sírtam. Becsöngettek, de nem volt erőm bemenni. Valaki hátulról megölelt.

-          Én itt vagyok melletted/ suttogta a fülembe/

Megfordultam és tudtam, hogy Matt az ezért megöleltem. Miután megnyugodtam bementünk órára a tánc tanár nem mondott semmit csak, hogy álljunk be. Eszti kérdezte, hogy mi történt, én mondtam, hogy majd hazafele elmondom. Az órák hamar elmentek, de utolsó órán bejelentették, hogy kirándulás lesz 3 napos és jövő héten hétfőn megyünk, ennek nagyon örültem. Miután átöltöztünk mentünk haza. Esztinek elmeséltem mindent, ő tátott szájjal hallgatott engem. Miután elmondtam mindent annyit tudott csak mondani, hogy ,,aha,, igen én is így gondoltam, mert nem értettem semmit. Mikor hazaértem fáradt voltam ettől az esemény dús naptól, ezért elmondtam anyának a tábort, ettem, megfürödtem és lefeküdtem. Mondanom sem kell nem tudtam aludni, mert gondolkodtam, hogy most mi van Mattel. Rengeteg kérdés megfordult bennem. Szeret engem és azért mondta, hogy mellettem van vagy csak barátilag gondolta. Ezek a gondolatok jártak a fejemben végül elaludtam.  

 Maya+ Matt <3:

 

 

7.rész (Szeptember 6. Hétfő) 2/1

(Eszti nálunk volt a hétvégén és csajos hétvégét tartottunk. Elmentünk vásárolni. Én és Eszti vettünk egybe részes ruhát. Majd átmentünk hozzánk és Rendeltünk Pizzát. Megnéztünk egy csomó filmet, majd hajnali 3 felé elaludtunk. Vasárnap össze pakoltunk a kirándulásra. Mattről semmit nem hallottam.)

Ma izgatottan ébredtem az osztálykirándulás miatt. Miután felkeltettem Dórit, felöltöztem, póló és rövid gatya, kis smink és kész is vagyok. Reggeliztem és kimentem. Eszti szokásosan vár a kapunál. A suli felé beszélgettünk, nevetünk. Mikor oda értünk már mindenki ott volta suli előtt. Elindultunk, kiderült, hogy ránk vártak. Valami furcsa volt, mert Matt felém sem nézett mintha kerülne. Az út gyorsan telt és Ben kitalálta, hogy énekeljünk. Hát ez az ötlet is csak tőle jöhetett. Azért énekeltünk. Oda értünk és egy szép tóparti helyen volta tábor. Faházakba leszünk osztva. Házanként 4 ember. Én, Esztivel, Szancsival és Mimivel leszek. A faházikó aranyos volt. Emeletes ágyak voltak, így kis vita alakult ki, hogy ki legyen felül. A végén én meg Mimi lett felül. Az ofő bejött és mondat, hogy mennyünk, mert tábor tűz lesz. Kimentünk és leültünk. Nagyon jó volt és egyben rossz is. Matt egész végig hozzám sem szólt és ez nagyon zavar. Nagyon csalódott voltam és dühös. Ő még azt mondta, hogy mindig mellettem lesz. Már legördült egy könnycsepp az arcomon.

-          Van egy kis dolgom.

Mondtam és sírva elrohantam. Nem tudtam mit gondoljak. Annyira dühös voltam Mattre. Miközben sétáltam valaki elkapta a kezem. Dávid volt az, pont rá nem vagyok kíváncsi.

-          Dávid menny el./mondtam sírva/

-          Hogy hagyhatnálak itt ha sírsz./ mondta és megölelt/

Én nem bújtam ki az ölelésből, mert jól esett. Most szükségem van valakire és Dávid itt van.

-          Köszönöm, hogy legalább te utánam jöttél még ha mérges is vagyok rád/ mondtam kicsit elmosolyodva/

-          Tudom, hogy múltkor kicsit túlzásba estem és kérlek bocsáss meg?

-          Megbocsátok, de többet ne legyen ilyen.

-          Nem lesz./ és megölelt/

Mikor megfordultam láttam valakit, nem tudom ki volt, mert megfordult és elment. Dávid csak mosolygott. Elindultunk visszafelé és beszélgettünk. Rájöttem, hogy Dávid kedves. Mikor visszaértünk a lányok oda jöttek és megkérdezték miért rohantam el. Bementünk a faházba és elmondtam, hogy kicsit kiborultam Mattre. Elmentünk fürödni és már lefeküdtünk volna mikor jött egy üzenetem Dávidtól, hogy 1-kor mennyünk ki bandázni. A lányok rögtön bele egyeztek. Visszaírtam, hogy rendben.

 7.rész (Szeptember 6.) Hétfő 2/2

A Lányokkal egymást lökdöstük, hogy ne aludjunk be. 1-kor kinyitottam az ajtót és kinéztem, hogy van- e kint tanárt, nem volt. Miközben mentem láttam, hogy valaki a kezét nyújtja megfogtam és úgy vezetett el minket a partra. Dávid elengedte a kezem. Ott volt Ben, Ádám, Brad, és Matt. Mikor megláttam lehervadt a mosoly az arcomról és az övéről is. Egyszerűen nem értem, hogy mi baja velem.

  - Fiúk hoztunk üveget, szóval játszhatunk felelsz vagy merszet./ Mondta Szancsi/

  -  Oké.

Körbeültünk és játszottunk. Sokat nevettünk és jobban megismertük egymást. Aztán jöttem én. Ádám kérdezett tőlem.

-          Felelsz vagy mersz?

-          Merek.

-          Csókold meg Mattet az arcán.

Én nagyon ledöbbentem és dühös voltam. Persze Ádámot nem hibáztatom, mert nem tud semmiről. Mindenki feszengve nézett, hogy most mi lesz. Én nem tudtam mit tegyek. Matt mosolyogva nézett. Na most mi van?! Nem tudtam mit gondoljak, ezért egyszerűen megfogtam felálltam és elmentem. A többiek kérdezték, hogy hova megyek, de én nem válaszoltam. Már elég messze jártam mikor valaki megfogta a kezem. Megfordultam és Matt állt előttem. Nem értem mit akar itt.

-          Mért mentél el?/kérdezte/

-          Még kérdezed!/döbbentem le/

-          Igen.

-          Nem hiszem el napok óta nem szólsz hozzám és még te kérdezed mi bajom!/ordítottam rá.

-          Mintha te annyira ártatlan lennél láttalak mikor Dávid megölelt./már ő is dühös volt/

Most lett elegem/- Te még is mit képzelsz? Gondolkodjál már el! Ki volt az aki azt mondta, hogy mellettem lesz mindig? Én bíztam benned./ már nem bírtam tovább elsírtam magam/ Azt hittem számíthatok rád! Napok óta nem szólsz hozzám és még te vagy dühös?! Elegem van belőled, tudod mit menny a Francba!!!/ mondtam és elrohantam/

Matt még kiabált, hogy várjak, de engem nem érdekelt. Elegem volt már belőle, hogy szerethetek én ennyire valakit?! Annyira fájt a mellkasom, de én csak futottam, mikor neki mentem valakinek. Dávid volt az és látta, hogy sírok. Szorosan magához ölelt és én csak sírtam.  Legalább 10 percig csak álltunk ott. Aztán Dávid mondta, hogy mennyek lefeküdni. Bekísért a faházba, a lányok már nagyon aggódtak miattam és mikor látták ,hogy sírok oda jöttek és megöleltek. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Nekem már semmihez nem volt kedvem így lefeküdtem. A ma nap azt hittem jó lesz, de csalódnom kellett és ha lehetne el is felejteném…

 

 Faházak:

Dávid vigasztal:

8.rész (Szeptember 7.) Kedd:

Egy borzalmas éjszaka után, felkeni sem volt kedvem, de a lányok kirángattak az ágyból. Kimentem a fürdőbe és mikor bele néztem a tükörbe, borzalmasan néztem ki. Egy kis sminkel próbáltam eltüntetni, de nem ment. Felöltöztem és mentünk reggelizni. Bundás-kenyér volt a kaja. Valami jó is van az életben. Mattet nem láttam a reggelinél, valamiért nem jött. Az ofő mondta, hogy lemegyünk a strandra a kánikula miatt. Hát igen globális felmelegedés. Nekem semmihez nem volt kedvem, de muszáj volt mennem mivel egyedül nem maradhatok a tábornál. Kerestem egy bikinit (kék volt és rojtos) és indultunk is a lányok és Dávid próbáltak vidítani, de nem nagyon ment. Kifeküdtem a napra és zenét hallgattam. Kis idő után a fiúk berángattak a vízbe. Labdáztunk meg ilyenek. Egy idő után úgy döntöttem, hogy messzebb úszom. Kiúsztam a bolyáig és ráültem pihenni. Becsuktam a szemem és csak gondolkodtam.                                                                                          

 - Vajon mért szeretem még mindig Mattet? Mikor megismertem már akkor bele szeretem, olyan rendes volt. Aztán a gördeszka pályán is elkapott és mikor Dávid megakart csókolni. Én elrohantam, ő utánam jött és azt mondta, hogy itt lesz mellettem. És utána mintha nem is léteznék/Már nem bírtam tovább elsírtam magam. Nem tudom kiverni a fejemből, bármennyire is próbálom nem megy./

Úgy döntöttem vissza megyek. Már majdnem vissza értem hirtelen valaki megölelt. Nem tudom ki volt az, mert hátulról ölelt át és nem láttam az arcát. Viszont nagyon jó érzés volt, hirtelen minden fájdalmam elszállt. Az ölelés 1 percig tarthatott. Mikor elengedett én még mindig nem mozdultam. Mire észbe kaptam, már nem volt ott senki. Vissza mentem a többiekhez akik kint voltak a parton és nem láthattak semmit. Úgy döntöttem nem mondom el, minek ha nem tudom ki volt az. Este felé vissza mentünk a táborba. Lefürödtem és átöltöztem. Ma megint volt tábor tűz.  Valamennyire jobb kedvem volt, tálán az ölelés miatt.

-          Mit mosolyogsz?/kérdezte Dávid/

-          Semmit csak örülök, hogy ilyen jó barátaim vannak./ mondtam és megöleltem/

Dávid kicsit eltolt magától. Nem értettem, mért.

-          Mi van?

-          Semmi.

Én csak vállat vontam. Beszélgettem még a lányokkal és elmentem lefeküdni. Ami nem volt könnyű, mert megint egyedül voltam a gondolataimmal…

 Valaki megölel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 9.rész (Szeptember 8.) Szerda 2/1:

Mikor felkeltem már kicsit jobb kedvem volt mint tegnap. Elég korán keltem, még a lányok nem voltak fent. Úgy döntöttem felöltözöm és kimegyek a partra. Elmentem a fürdőbe. Felvettem egy fehér pólot és egy rövid nadrágot. Halk léptekkel kimentem. Senki nem volt kint. Kerestem egy helyet és leültem.  Néztem a vizet, olyan békés volt. Azon gondolkodtam bárcsak én is ilyen ,,békés,, lehetnék. Nem lennének gondjaim, nem kellene annyit sírnom és bánkódnom. Miközben gondolkodtam valaki leült mellém. Dávid volt az és rám mosolygott.

-          Már ilyen korán fent vagy?/kérdezte/

-          Gondolkodtam.

-          És, mire jutottál?

-          Szeretnék olyan lenni mint a víz/mondtam mosolyogva/

-          Aha és ezt értenem kéne?/kérdezte felvont szemöldökkel/

-          Nem fontos./mondtam és ö átkarolta a vállam/

Így ültőnk pár percig majd megszólaltam.

-          Emlékszel mikor találkoztunk.

-          Hát erre nem szívesen emlékszem vissza./mondta kicsit szomorúan/

-          Tudod eleinte nagyon kedveltelek, de miután megakartál csókolni nem mérges hanem  csalódott voltam. Utána megint megbántottál és akkor már dühöt éreztem, de a múltkor ott voltál mellettem annak ellenére, hogy nem voltam rád kíváncsi. Nagyon jól esett, hogy valaki mellettem van. A múlt béli dolgok ellenére nagyon jó barátom vagy. Örülök, hogy mellettem vagy.

/Dávid elmosolyodott és megpuszilta a homlokom/ - Megbántam amit veled tettem és reméltem, hogy megbocsátasz nekem./

Még ültünk ott egy ideig, de már kezdek az emberek szállingózni ezért visszamentünk. Bementem a Faházba. A lányok már fent voltak. Kérdezték hol voltam, én csak annyit mondtam, hogy gondolkodni. Ők csak vállat vontak.

Dávid és Maya (legjobb barátok)

9.rész (Szeptember 8.) Szerda 2/2

Miután ettünk az ofő mondta, hogy ma túrázni megyünk. Ez mind szép és jó csak mikor kiderült, hogy párokban leszünk, éreztem valami lesz. Így is lett, mert Mattel kerültem össze. Dávid próbált nekem segíteni, de az ofő nem engedte a cserét. Így Mattel indultam el, vagy is, én mentem elől ő hátul. Már vagy 5 perce sétáltunk mikor megszólalt .
  - Most komolyan nem akarsz hozzám szólni?
Lesajnáló pillantást vetettem rá/-jól gondolod.
  És, hogy akarod megoldani a feladatot?
beharaptam a szám szálát/  - Igazad van, de van egy feltételem!
  - Mi lenne az?/ kérdezte mosolyra húzva a száját/
  - Miután vége a feladatra úgy teszel mintha nem is ismernél. 
lehervad a mosoly az arcáról/ - ezt nem gondolhatod komolyan!!!/ mondta és közelebb jött hozzám, de olyan közel hogy a szánk majd nem összeért.
  - D-de komolyan mondtam/ próbáltam határozott lenni, de nehezen ment. Olyan közel volt. Éreztem az illatát, belenéztem a mélykék szemébe. Nagyon elkábultam.
  - Jó megteszem, de csak miután megtettem valamit.
  - Mmm...?/nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Olyan gyengéd volt. Nem tudtam neki ellenállni, így vissza csókoltam. Eltelhetett vagy 10 perc mikor meghallottuk a síp szót, hogy vége a versenynek. Matt elengedett és szó nélkül elment. ÉN lerogytam a földre és sírtam, mért kellett ennek így történnie. Nem bírom tovább.
  -  Gyűlöllek!!!
Nem tudom hallotta-e, de miután ezt kimondtam megbántam. Azt is tudom, miért, de ez annyira fájt, hogy még gondolni sem akartam rá. ,, Még mindig szeretem,,
Ez annyira fájt, hogy még jobban sírtam. Ezzel a gondolattal ültem a földön.Valaki felvett az ölébe és vitt kifelé az erdőből. Nem tudom ki volt az, mert a sok sírástól elaludtam. Mikor felébredtem a faházban voltam, ott voltak a lányok. Megkérdeztem mi történt. Eszti elmondta, hogy miután vége lett a versenynek csak Matt jött vissza. Dávid utánam jött és a földön talált meg sírva és vissza hozott. Akkor minden bevillant. Matt. A csók. Az ígéret. Megint elkezdtem sírni. A lányok kérdezték mi történt, de nem akartam elmondani. Délután indultunk a busszal. Dávid mellé ültem. Neki sem meséltem el és ő azt mondta ha nem akarom nem kell elmondani. Azért sem akartam elmondani,nehogy neki mennyen Mattnek. Dávid vállára hajtottam a fejem. Mikor Matt elment mellettünk rám sem nézett. Betartotta azt amit kértem. Megint a sírás szélén álltam, de Dávid elterelte a gondolataimat. Nagyon szeretem Dávidot. Ő a legjobb barátom, mindig mellettem van. Elaludtam a vállán. Mikor felébredtem már majdnem otthon voltunk.Dávid is aludt. Aranyosan szuszogott. Sajnos felkellet keltenem. Dávid haza kísért és megkérdezte, hogy itt aludjon- e, hogy ne legyek egyedül. Mondtam, hogy nem kell. Nem várhatom el tőle, hogy velem legyen ő is fáradt ne engem vigasztaljon. Elköszöntünk és elment. Bementem a házba, lefürödtem, ettem és lefeküdtem aludni. Megint egy hosszú éjszaka vár rám... 

Maya és Matt (az utolsó percek):

10.rész ( Szeptember 9.) Csütörtök:

Reggel 6-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Nem tudtam elképzelni miért aztán beugrott, hogy suliba kell menni. Nagy nehezen felkeltem. Este mikor gondolkodtam rájöttem, hogy nem mutatkozhatok gyengének. Jó fáj amit tett velem Matt. Nagyon is, de nem adom meg azt az örömöt, hogy gyengének lásson. Nehéz lesz, de megbirkózom vele. Felöltöztem, fogat mostam és begumiztam a hajam. Kimentem és a kapuban nem Eszti várt hanem Dávid.

-          Eszti hol van?

-          Mondat, hogy adjam át, hogy beteg és nem jön suliba.

-          Óóó…

-          Na ne búsulj én itt vagyok neked./ mondta szemtelen mosollyal/

-          Húú… nem vagy kicsit beképzeld.

-          Én soha/ mondta és átkarolta a vállam/

Az iskola előtt ott voltak a többiek és köztük Matt is. Amint megláttam elszállt minden bátorságom és inkább bementem.  Dávid ott maradt és Mattel beszélgetett. Ez kicsit fájt nekem, de mégsem hibáztathatom Dávidot hiszen neki ehhez semmi köze. Leültem a helyemre és vártam, hogy elkezdődjön az óra. Ennél pocsékabb nem is lehetne a nap és még Matekkal is kezdünk. Az óra lassan telt. Miután kicsöngettek átmentünk átöltözni. A lányokkal sokat beszéltem. Mivel szombaton lesz a fellépés, így gőz erővel gyakoroltunk. Tán közben valami fura érzés fogott el mintha valaki figyelni. Annyira elgondolkodtam, hogy megbotlódtam és minden elsötétült… Mikor felébredtem a suli dokinál ébredtem. Valaki fogta a kezem… Matt ott feküdt mellettem és aludt. Nagyon megdöbbentem. Mit keres itt? Mért fogja a kezem? Hirtelen elkezdett mocorogni és én nem tudom mért, de elkezdtem tetetni, hogy alszom. Felébredt és éreztem, hogy közeledik felém. Megpuszilta a homlokom és kiment. Én nem tudtam mit gondoljak. Dávid jött be az ajtón. Én csak néztem előrefelé és nem szóltam semmit.

-          Maya hallasz?

-          Mi igen./ néztem rá/

-          Mi történt?

-          Semmi csak gondolkoztam.

-          Ne is mond el úgyse érteném./ mondta én meg felnevettem/

-          Ennyire bonyolult lennék?

-          Talán. Egy kicsit. Igen./ vallotta be/

-          Na gyere haza kísérlek.

-          Mi már vége van a sulinak?

-          Igen most lett vége az utolsó órának.

-          Óóó… akkor mennyünk.

Haza felé menet nem beszéltünk, mintha Dávid érezte volna, hogy most nincs kedvem beszélgetni. A kapuban elköszöntünk és bementem a házba. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom valakinek, ami velem történt. Felmentem Dórihoz és elmondtam neki mindent. Dóri erre az egészre csak annyit tudott mondani, hogy ,,aha,, hát igen én is, így gondolom. Megkérdeztem, hogy mi van vele és mondta, hogy nagyon jól megvan Joshal. Csak van az osztályába egy csaj ( Barbi baba) aki elakarja venni tőle, de Josh megmondta, hogy senki nem választhatja el őket egymástól. Dóri még nem volt ilyen boldog, nagyon örültem, hogy Joshhal van. Mivel holnap nem kell tanulnom semmit (gyakorlunk az összes órában) és még fájt a fejem az eséstől, így néztem filmet. Este Megvacsoráztam, fürödtem és lefeküdtem aludni…

 

11.rész (szeptember 10.) Péntek:

Egy nagyon fárasztó nap. Egész nap gyakoroltunk. Én mar jobban voltam, de tanár nem nagyon engedett táncolni. Azt mondta, hogy felléphetek holnap, de még pihenjek. A tánc órák gyorsan teltek. Dávid haza kísért. Kicsit hiány érzetem volt, hogy semmi felkavaró nem történt a mai napon. Mivel pihenőre fogtak, így Dórival filmet néztem. Ma kivételesen nem volt Joshal. Ennek csak annyi az oka, hogy a haverjai elhívtak őt és Dóri mondta, hogy mennyen el ne hanyagolja a barátait miatta. Elvittem sétálni Csicsit. Szegény kutyusom nem látott napokig és már hiányoztam neki. Nem mentem a park fele, mert tetszett ez a nyugis nap és felek, hogy valami lesz. Haza értem lefürödtem és lefeküdtem. Holnap korán kellek gyakorolni.

Lehet kicsit uncsi lett, de ilyen is kell néha ^^

12.rész (szeptember 11 ) szombat:

Egy elképesztő nap. Na de sorjában.
Korán keltem és gyakoroltam. Jól ment a tánc, de jobb gyakorolni. Az iskola előtt találkoztunk. Eszti vart a kapuban.
- Úgy izgulok/mondta Eszti/
- Én nem annyira voltam mar versenyen
- Jó neked.
Mar mindenki ott volt. Mert mi vagyunk mindig az utolsók??!! Mikor oda értünk próbáltunk a színpadon. Minden jól ment, így elmentünk öltözni. Átöltöztem és kimentem.
- Dávid van vized?? Én elfelejtettem.
- Persze ott van az öltözőben a tükör előtt.
- Köszii...
Bementem és megtaláltam a vizet. Mar mentem volna ki, de nem nyílt az ajtó. Nem tudtam mit csináljak. Valaki ki jött a mosdóból...hát ez nem igaz...Matt volt az. Nézett rám, hogy mit keresek az öltözőben.
- Nem tudunk kimenni, mert valaki bezárta az ajtót.
Nem mondott semmit. Valaki becsúsztatott egy papírt az ajtó alatti résen. Ez állt rajta: ,, Addig nem jöhettek ki míg nem békültetek ki!!,,
Átadtam Mattnek a lapot. Ő elolvasta és elkezdett nevetni.
- Min nevetsz??
Nem mondott semmit, mert meg mindig nevetett.
- Matt szólalj mar meg!!
- Tudod... Ez az egész nevetséges. Mit művelünk mi??? Hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek??
- Nem tudom nekem meg mindig faj amit velem tettel...de valahogy mégsem tudok rád haragudni.
- Tudom egy bunkó voltam, de meg tudsz nekem bocsátani???

- Nem tudom nekem ezt meg át kell gondolnom.
- Na, ne legyél ilyen./mondta és megölelt/
- Matt alj le, ez nem ilyen egyszerű!!
- Mert nem?
- Matt nem tudod, hogy én mit éltem át miattad!
- Te sem tudod, hogy én mit éltem át!
- Akkor mond el mit ártottan én neked??!
- Tudom, hogy szerelmes vagy Dávidba!!
/Ezen annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam mit mondjak. Hosszas csönd után megszólaltam alig hallhatóan/- Honnan veszed?
- Láttam mikor ölelkeztetek a táborban.
- Matt ezt nagyon eltévesztetted, mert Dávid csak megvigasztalt, mert sírtam.../nagyot nyeltem/- miattad./ kimondtam. Matt mégsem tudott szólalni. Egy idő után elkezdett felem jönni és és megcsókolt!! Ennek a csóknak sose tudok ellenállni, pedig tudom, hogy nem lehetne. Nem bocsátok meg ilyen könnyen. Meg sem toltam el magamtól, de nem is csókoltam vissza. Csak álltam ott. Dávid hirtelen benyitott. Én azonnal eltoltam magamtól Mattet és sírva kirohantam.
- Maya várj!!!/hallottam Matt hangját/
- Mit csináltál Mayával?/ kérdezte Dávid/
- jaj tudom, hogy Maya szerelmes beled!!!
- Te megvesztél Maya beled szerelmes....
Tovább nem hallottam. Addig futottam míg találtam egy eldugott helyet. Ott leültem és térdre hajtott fejjel sírtam. Matt, hogy lehet ekkora hülye!!

Most, hogy fogok, így táncolni. Nem tudom megcsinálni! Lépteket hallottan és valaki lehajolt hozzam és megölelt.
- Nincs semmi baj/mondta és a hangjából tudtam, hogy Dávid az.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy itt vagy nekem.
- Ez természetes. A legjobb és leghelyesebb barátodtól.
- Azt ki hagytad, hogy a legbeképzeltebb./ nevettem fel/
- Jó lehet, de legalább nevettél. Figyelj 1 órában meg és kezdünk, addig összetudod szedni magad??
- Hat igen. Amúgy miről beszélgettetek?
- Az a mi dolgunk!
Furán néztem rá, de ha nem akarja nem mondja el. Elindultunk és Dávid feltett egy érdekes kérdést:
- Eszti jár valakivel??/ kérdezte és elpirult/
Én elmosolyodtam/- hat volt aki tetszett neki, de az nem jött össze így nincs.
- Ja oké.
- Tetszik neked mi??
- O nem. Talán. Lehet.... Igenn!
- Szóval igen.
- igen és szerinted van esélyem??
- Szerintem van nagyon is.
Visszaértünk és megkerestem a lányokat
- Hol voltál?/ kérdezte Eszti/
- Az hosszú, majd elmondom nektek ha vége a versenynek.
- Hat jó.
- Te tudjatok, hogy hol van Matt? Mindjárt kezdünk!/ kérdezte Mimi/
- Valamiért haza ment, biztos rosszul van./ vont vallat Szasza/
Vajon mert ment haza? Mit beszeltek Dáviddal?

A tánc ahhoz képest jól ment ésss... elsők lettünk!! Mar mentünk is vissza a suli elé. Esztivel mentem haza és egy meg nagyobb döbbenet ért:
- Dávidnak van barátnője??
- Mert?
- hat tudod tetszik nekem.
Elkezdtem nevetni.
- Mi van
- Nem hiszed el, de ma Dávid is rólad kérdezgetett.
- Mi tényleg???
- Igen! Beszelj vele.
- jó
Közben oda értünk a házam hoz.
- Na szia drága
- Szia.

Bementem. Megmutattam az érmem és a szüleim nagyon örültek. Vacsoráztam, fürödtem és elmentem aludni megint egy hosszú éjszaka..





13.rész (szeptember 12.) Vasárnap:

A mai napom egyszóval jellemezném: NYUGALOM
Anya felkeltett, hogy egy meglepetése van számomra. A meglepetés pedig egy egész napos pihenés vagy is: masszázs, fodrász, körmös és bevásárlás. Már nem ártott egy ilyen program. Már indultunk is csak felöltöztem. Nagyon jó volt a masszázs. A fodrásznál csak a hajam végéből vágtunk meg kicsit világosítottunk a hajszínemen. A körmösnél Frania körmöt csináltatunk, de csak az eredeti körmömre, nem szeretem a hosszút. Elmentünk vásárolni. Vettem egy csomó új ruhát és kicsit más fajta ruhák mint amik szoktak lenni. Elmentünk ebédelni és mentünk haza. A nap további részében elvittem sétálni Csicsit és a park felé mentem. Amikor találkoztam Matt húgával Emilyvel.
- Szia te vagy Matt húga igaz? Én Maya vagyok.
Emily kicsit meglepetten nézett rám
- Az a Maya? A bátyám osztálytársa?
- Igen miért?
- Hát a bátyám rólad áradozik állandóan, már nagyon kíváncsi voltam rád.
Hogy mi van Matt rólam beszél a húgának!
- Szerintem nem rám gondolt
- Nem te vagy az új lány aki szeret gördeszkázni, imádja a horror és akció filmeket?
- Őőő… de.
- Már nagyon meg akartalak ismerni, hogy kibe van így bele esve az én bátyám.
Na jó nem értem Matt belém van esve! Elkezdtünk beszélgetni. Nagyon aranyos lány, azt hittem, hogy valami barbi, de nem okos és kedves. Már beszélgettünk egy ideje és mikor ránéztem az órámra ledöbbentem. Majdnem 8 óra volt.
- Nekem mennem kell, de örülök, hogy meg ismertelek és ha lehet a bátyádnak ne mondj semmit.
- Én is örülök, ne aggódj lakat a számon. Azért sajnálom, hogy nem jöttél össze a bátyámmal.
- Hát én is, de így kellett lennie. Szia!
- Szia!
Mikor haza értem mondtam anyáéknak, hogy bocsánat amiért késtem. Elmentem lefürödni. Még gépeztem kicsit és lefeküdtem aludni…

14.rész (szeptember 13.) Hétfő:

Reggel szokatlanul kipihenten ébredtem. Jót tett a tegnapi nap. Felöltöztem, (az új ruhámat vettem fel) egy kis smink és már mentem is reggelizni. Mikor végeztem kimentem a kapu elé és Eszti ott várt.

-          Mi van veled.

-          Semmi.

-          De valami változott!

-          Hát vasárnap voltam kikapcsolódni, lehet az miatt.

-          Jót tett neked/mondta és megölelt/

-          Nem is meséltem, hogy találkoztam Matt húgával.

-          Igen??

-          Igen és aranyos lány.

-          És mi miről beszéltetek?

Elmeséltem mindent amit Emily mondott.

-          Én ezt a hülyesége nem veszem be, hogy Matt szeret.

-          Maya te hülye vagy!

-          Most mért?

-          Majd rá jössz!

Én csak vállat vontam. Oda értünk a suliba, már ott álltak a többiek.

-          Sziasztok/köszöntem/

-          Sziaaa../ mindenki alaposan megnézett/

-          Mi van?

-          Semmi csak olyan más vagy. Mármint nem rossz értelemben./mondta Dávid/

-          Ja hétvégén pihentem.

Beszélgettünk még egy ideig aztán bementünk a terembe. A töri óra hamar elment. Mikor kicsöngettek még oda mentem a tanárhoz kérdezni pár dolgot. Én vagyok a tanár kedvence mindig érdekel amit mond. Kicsit elément az idő, így sietnem kellett a torna terembe. Miközben szaladtam át az udvaron neki mentem valakinek.

-          Bocsánat nem figyeltem.

Egy szép zöld szemű srác nézett le rám.

-          Semmi baj, amúgy Chris vagyok.

-          Örvendek. Bocsi, de sietnem kell, mert lekésem a tánc órám. Szia.

Már futottam mikor utánam szólt.

-          Nem mondtad meg a neved!

-          Maya.

Mondtam és bementem az épületbe. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe. Épp időben értem be.

-          Hol jártál?/ kérdezte Dávid/

-          Kicsit elhúzódott a beszélgetés a tanárral.

Az 3 óra hamar eltelt. Igazából nem nagyon táncoltunk csak megbeszéltük a következő koreográfiát. A 10.b-vel fogunk páros táncot csinálni. Holnap derülnek ki a pások. Szünetben kimentünk a udvarra. Chris oda jött hozzám. A furán néztek mikor arrébb mentem Chrissel.

-          Szia.

-          Szia.

-          Hallottam a te osztályoddal csináljuk a páros táncot/ mondta Chris/

-          Igen?? Szóval tizedikes vagy.

Miközben beszélgettem vele észrevettem, hogy Matt engem néz és nagyon szomorúnak látszott. Visszamentem a többiekhez.

-          Ki volt ez?/ kérdezte nem túl kedvesen Dávid/

-          Mikor jöttem át töri után véletlenül neki mentem.

-          Aha.

-          Most mi van kedves srác, meg velük fogjuk csinálni a páros táncot.

-          Szuper./ Mondta Matt/

Most meg mi baja?! Becsöngettek így bementünk a terembe. Egy hosszú magyar óra után indultam haza felé. Egyedül jöttem ki a suliból (Dávid elhívta Esztit beszélgetni).

Valaki szólított:

-          Maya várj már!/ futott felém Chris/

-          Szia, mi van?

-          Gondoltam mehetnénk együtt haza.

-          Jó persze. Mindjárt jövök csak elköszönök a lányoktól.

-          Oké, persze.

Oda mentem a többiekhez. Elköszöntem a lányoktól és vissza mentem Chrishez. Mikor ezt a fiúk észrevették elkezdtek fütyülni meg húú-zni. Már egy ideje sétáltunk mikor Chris megszólalt.

-          Szóval ki az a fiú aki dühösen nézett engem egész végig?

-          Ööö… Mattre gondolsz?

-          Biztosan. Tetszik neked?

-          Mii… ezt honnan veszed?

-          Mikor az udvaron beszélgettünk vagy 3-szor ránéztél.

-          Húú… ilyen feltűnő vagyok?

-          Hát nekem elégé az volt és mi van köztetek?

/sóhajtottam egyet/- Bonyolult/ mondtam kurtán/

-          Értem, de ahogy láttam neki is tetszel.

-          Mért mondja ez mindenki?

-          Mert ez tény és való! Pedig én nem ismerem.

-          Ez nem igaz!/ mondtam idegesen/

-          Jó, nem kell felkapni a vizet.

-          Bocsánat, csak tudod már sokszor megbántott, igaz még mindig szeretem, de azt, hogy ő szeret azt nem tudom igaznak vélni.

-          Megértelek.

Még beszélgettünk egy darabig mikor oda értünk a házam hoz.

-          Holnap találkozunk./ mondta Chris/

-          Rendben sziaa…

Bementem a házba és Dóri dühösen megkérdezte ki volt ez.

-          Csak Chris ma ismertem meg.

-          És mit akar tőled?

-          Dóri mi ez vallatás?!

-          Nem csak nem tudom ki ez és mit akar tőled.

-          Semmit nem akar tudja mi van Mattel.

-          Óóó… akkor jó/mondta boldogan/

-          Mért is jó ez??

-          Ááá… semmi/ és felment a szobájába/

Értetlenül néztem. A nap további részében tanultam, elvittem Csicsit sétálni, lefürödtem és elmentem aludni. 

Chris:

 

 















15.rész (Szeptember 14.) Kedd:

Ma derül ki kivel leszek egy párban.
Mikor már Dórit is felkeltettem elmentem felöltözni. Ma nem volt olyan hideg így szoknyát vettem fel, megcsináltam a sminkem és lementem reggelizni. Palacsinta volt jipiii…
Megettem és kimentem a kapu elé ahol ott várt Eszti és Dávid kézen fogva. Oda rohantam és megöleltem őket. Esztivel még ugrálva sikítoztunk is egyet.
- Lányok ne sikítozzatok, mert elkésünk az iskolából./mondta Dávid és nyomott egy puszit Eszti homlokára.
Boldog voltam, hogy összejöttek. Miközben néztem őket kicsit elszomorodtam. Vajon mi is ilyenek lennénk Mattel ha összejönnénk? Ezt a gondolatot gyorsan elhessegetem, mert Dávid megszólalt:
- Mi a baj Maya?
- Semmi csak gondolkodtam.
Egy ideig csöndben mentünk, de Dávid feszülten megkérdezte:
- És mi van azzal a fiúval akivel megismerkedtél?
- Mi lenne?
- Hát…izé…tudod…/ próbálta mondani Dávid/
- Jaj, Dávid azt akarja mondani, hogy tetszik-e neked?/ mondta végül Eszti/
- Chris, kedves fiú, de nem az én esetem. Viszont még ha tetsszen-e is akkor mi van?
- Semmi./mondta egyszerre Dávid és Eszti/
Mintha valami itt készülne, de komolyan. A többi idő a suliig csöndben telt. A többiek már a suli előtt voltak. Oda mentünk köszönni.
- Sziasztok. Matt hol van?/ kérdeztem. Persze ezt is nekem kellett megkérdeznem.
- Mindjárt jön./ mondták páran/
Beszélgettünk aztán oda jött hozzám Chris és köszönt nekem 2 puszival. Nem tetszett a többiek tekintete. Közben Matt is megjött, gondolom látta, hogy Chris megpuszilt, mert elég csúnyán nézte. Mi lesz még ebből?! Becsöngettek így bementünk a legrosszabb órára MATEKra. Komolyan csak én vagyok ilyen hülye belőle vagy más is? Az óra unalmasan telt. Leveleztünk Esztivel (M: Maya E: Eszti):

M: Aranyosak vagytok Dáviddal.
E: Ugye és olyan aranyos és ő az első barátom.
M: Jó neked.
E: Majd neked is az lesz.
M: Ezt, hogy érted?
E: mindegy.

És kicsöngettek. Következett a várva várt táncóra. Miután átöltöztünk bementünk a terembe. Oda jött hozzám Chris beszélgetni. Sokat nevettem vele és végre a tanár is megérkezett. A Párok hamar kialakultak. Csak én egy Szonja nevű lány, Matt és Chris maradt.
- Gyerekek rajtatok gondolkodtam a legtöbbet. Végül sikerölt döntést hoznom. Maya te.... Chrissel leszel, Matt meg Szonjával lesz./
 Szomorú voltam, hogy nem Mattel táncolok és ráadás kép egy szép lánnyal fog táncolni.
- Hé Maya nem szomorkodj/jött oda hozzám Chris/
Sóhajtottam egy nagyot/- mindegy/
- Na gyerekek akkor kezdjük is/mondta a Levi (a tanár)
A tánc jól ment, csak rossz volt nézni Mattet és Szonját, úgy láttam jól szórakoznak.
Nagyon elfáradtam az első órán. Mikor kicsengettek abban a pillanatban leültem pihenni. Chris hozott nekem vizet és beszélgettünk, nagyon sokat nevettem vele. Egy pillanatra oda néztem Matt felé és ő szomorúan nézett. Gyorsan elkaptam a fejem. A többi óra gyorsan eltelt. A többiekkel megbeszéltük, hogy elmegyünk a gördeszka pályára és 4-kor találkozunk.
Dáviddal és Esztivel mentem haza. Nem volt otthon senki. Dóri biztos elment Joshal valahova. Csináltam kaját és felmentem a szobámba gépezni. Felmentem fb-re. Páran rám írtak köztük Chris is:
- Szia
- Hali
- Kérhetek egy szívességet?
- Persze.
- Átjönnél segíteni vigyázni a húgomra? Nem tudom mit csináljak vele. Te lány vagy értesz az ilyenhez.
- Persze átmegyek. Viszont nem tom hol laksz, add meg a címed.
Megadta a címét és elindultam. Mikor oda értem kicsit ledöbbentem. A ház valami eszméletlen volt. Becsöngettem, de még mindig a házat csodáltam.
- Ha látnád az arcod./hallottam egy hangot, Chris volt az/
- Eszméletlen a házatok.
- Kösz, de ha akarod bentről is megcsodálhatod.
Bementünk a házba és elképesztő volt, de komolyan 10 percig tartott mire kicsodáltam magam. Mikor oda jött hozzám egy kislány.
- Szia te vagy bátyus barátnője?
- Nem én Chris egyik barátja vagyok. Jöttem veled játszani.
- Juj, de jóóó…/ és felvitt a szobájába/
- Csak egy óra és haza ér a nővérem és levált/mondta Chris/
- Van egy nővéred?
- Igen meg még egy öcsém is.
- Aszta sokan vagytok.
- Hát igen. Köszi, hogy átjöttél és úgy látom a húgom is megkedvelt.
- Nem kell megköszönni szívesen jöttem.
Már egy fél órája játszottam Virággal (Chris húga) mikor Chris öccse haza ért.
- Szia..sztok. Hát te ki vagy szépség?
- Öcsi nyugi van Maya tabu./mondta chris/
- Barátnőd?
- Nem.
- Akkor nem tabu/ és oda jött hozzám/- szia cica
- Öcskös kicsit túl idős hozzád és ha még egyszer azt mondod nekem cica lekeverek egyet.
- Húú… Bírom a barátod/mondta Marci (Chris öccse) Chrisnek.
- Ő már csak ilyen./mosolygott rám Chris/
Még beszélgettünk egy darabig mikor haza jött Lora (Chris Nővére). Én haza mentem, mert volt még 2 órám, hogy induljak a gördeszka parkba. Mondtam Chrisnek, hogy ő is jöjjön. Haza mentem lefürödtem, átöltöztem, megcsináltam a hajam és kajáltam. Épp idő volt. Kimentem a kapú elé, Dávid és Eszti már várt.
- Várjatok, mert Chris is jön.
- Mi van?/ kérdezte Dávid/
- Most mit vagy úgy oda? Te is megkedveled. Ott jön.
- Sziasztok/ köszönt Chris/
- Hello.
Elindultunk és Dávid elkezdte kérdezgetni Christ. Egy idő után Chris megszólalt:
- Figyelj Dávid én nem akarok Mayával járni tudom, hogy neki a Matt tetszik. Maya nekem jó barátom.
- Óóó.. értem. Akkor bocs haver.
Ezután Chris és Dávid elkezdtek értelmesen beszélgetni. Mi Esztivel csak néztünk. Oda értünk a parkba és ledöbbentem. Szonja is ott volt. Eszti-ék is észrevették
- Nyugi Maya./ mondta Dávid/
- Én haza megyek./indultam meg, de Chris elkapta a kezem/
- Ne hülyülj már, gyere!
Oda mentünk a többiekhez köszönni. Szonja nem szólt semmit. Csak tovább beszélgetett Mattel. Én dühömben elmentem deszkázni. Kifulladva mentem vissza a többiekhez és leültem a padra.
- Bárcsak én is így deszkáznék/mondta nekem Eszti/- Vagy legalább menni vele./ Na ezen felnevettünk/
- Gyere megtanítalak/mondta Dávid és elrángatta Esztit/
- Elmegyek fagyit venni/mondtam/
- Megyek veled/ mondta Matt/
Mindenki mosolyogva nézett minket kivéve Szonját.
- Én is…/kezdte Szonja, de Mimi befogta a száját/
Elindultunk. Kicsit feszengve lépkedtem mellette. Semmit nem szóltunk egymáshoz. Viszont visszafelé megszólalt:
- Remélem jól megleszel Chrissel.
Ezen kicsit ledöbbentem. Kis idő múlva mérgesen megszólaltam:
- Tudod Matt ilyen dolgokban mindig is egy hülye voltál. Ha elgondolkodnál egy kicsit rájönnél, hogy Chris csak egy barátom.
- Hát nekem nem úgy tűnt.
- Te meg Szonjával légy boldog.
- Akkor te is hülye vagy.
- Mert?
Nem mondott semmit csak mosolygott. Visszaértünk és Szonja azonnal rávettette magát Mattre. Én meg megszólaltam:
- Én vagyok a hülye mi?!
Mindenki kérdőn nézett.
- Na én mentem haza.
- Elkísérlek./mondta Chris/
- Úgy tűnik/ válaszolt Matt/
Csak úgy szikrázott köztünk a levegő. A többiek meg furán nézték a jelenetet.
Nem mondtam semmit inkább elindultam Chrissel.
- Ez mi volt?
- Semmi ne beszéljünk róla.
- Jó majd ha akarod elmondod.
- Köszönöm./mondtam és megöleltem/
- Ezt mért kaptam?
- Mert olyan jó barátom vagy.
Nem mondott semmit csak mosolygott haza kísért és haza ment. Én semmi másra nem vágytam csak, hogy aludjak. Így elmentem fürödni és lefeküdtem.


Virág:

Marci:

 Szonja:

16.rész (Szeptember 15.) Szerda 2/1:

Úgy keltem fel mint egy szokásos napon. Mikor lesz egy nyugodt éjszakám?! Felkeltem, felöltöztem, sminkeltem és lementem reggelizni.
- Kicsim jól vagy?/kérdezte anya mosolyogva/
- Szokásosan.
Anya és apa aggódva néztek aztán Dóri megszólalt.
- Csak szerelmi gondjai vannak.
- Dórii!!!!/mondtam neki idegesen/
- Jaj gimis szerelem. Drágám emlékszel mikor mi voltunk szerelmesek?
- Anya, ugye nem a nyálas mese jön, hogy ti, hogyan jöttetek össze. Gondolom első látásra szerelem volt blablabla…/kérdeztem unottan/
- Az utolsó része neked is stimmel./mondta Dóri gúnyosan/
- Jaj kislányom és ha így volt. Ha jól hallom a húgodtól neked is így van./mosolygott anya/
Nagyot sóhajtottam/- Lehet, de nekem bonyolult.
- Ez így van rendjén.
- Szóval rendjén van az, hogy minden áldott nap állomba sírom magam?/kérdeztem furán/
- Hogy mi van?? Ki miatt sírsz te minden nap?/ kérdezte apa dühösen/
- Nyugi apa! Anya szerint ez normális/mondtam gúnyosan/
- Kislányom vigyázz a szádra.
- Na nekem mennem kell, mert elkések./ Rohantam kifelé/- Ja és Dórinak is van fiúja!! Őt mért nem kérdezgetitek!!
/anyáék ledöbbentek és hitetlenül fordultak Dóri felé aki gonoszan nézett rám… hoppá. Hát most anyáék jól kivallatják. Amúgy m anyáék előtt eddig még titok volt, hogy Dóri jár Joshhal, mert nem akarta, hogy apáék kikérdezzék. Kellett neki beleszólnia! A kapuban már vártak. Vagyis Dávid és Eszti.
- Sziasztok./mondtam kicsit nyúzottan/
- Mi történt?/kérdezte Eszti/
- Szülök./sóhajtottam/
- Ja értem.
Igen ennyivel elég is lerendezni a dolgot. Beszélgettünk minden féléről az úton, de mikor megérkeztünk, olyan idegesség fogott el.
- Hát ez nem igaz. Ez a lány azt hiszi, hogy már közénk tartozik vagy mi. Váá… Én bementem./intettem egyet a többieknek és elindultam befelé. Olyan dühös voltam, hogy észre sem vettem mikor neki mentem Chrisnek.
- Szokásoddá válik, hogy nekem jössz?
- Bocsi csak ideges vagyok. Az a kis pióca már a csapatunkba is befurakszik./ dünnyögtem mérgemben/
Chris oda nézett a társaságunkra és látta amint Szonja ott vihog Matt mellett. Chris megölelt és ezt mondta:
- Ne aggódj hamarosan jobb lesz.
- Remélem.
- Na elég a szomorkodásból gyere veszek neked forrócsókit a büfében.
- Tényleg/csillant fel szemem/ (imádom a forrócsókit)
- Persze.
Egy kicsit jobb kedvem lett. Az óra hamar eltelt, de szünetben még mindig nem voltam hajlandó oda menni a többiekhez. Viszont táncórára be kellett mennem és nem hagyhattam ki Szonja vihogását. Egyszer még nekem is jött.
- Bocs, vagy ha bele gondolok nem is sajnálom.
- Áj már le./mondta neki Matt mérgesen/
- Kösz, de nem kell a segítséged.
- Most komolyan ezt fogod csinálni?
- Mit Matt? Mit csinálok?
- Néha nagyon gyerekes tudsz lenni!
- Én vagyok a gyerekes?! Ezt nem hiszem el. Mindjárt azt mondod, hogy minden az én hibám. Na jó én ezt nem vagyok hajlandó fojtatni./mondtam és kimentem az öltözőbe/
Az óra további részét ott töltöttem és gondolkodtam. Mindig annyira megbánt, de mégsem tudok rá haragudni és ez megőrjít. Szünetben jöttem le a lépcsőn és hallottam, hogy a folyosón beszélgetnek. Közelebb mentem és…és…olyat láttam mait nem kellett volna.
- Mit akarsz?/ kérdezte Matt/
- Kérdezni szerettem volna valamit./mondta Szonja/
- Nyögd már ki.
- Tudod tetszel velem és azt szerettem volna megkérdezni, hogy járnál-e vele?/ és és megcsókolta Mattet/
Nekem kiestek a tankönyvek a kezemből és hatalmasat csattantak a földön. Matt azonnal ellökte magától Szonját és megfordult. Nekem patakokban folytak a könnyeim.
- Maya ez nem az…/ kezdte Matt/
Mielőtt befejezhette volna, én elkezdtem rohanni. Nekimentem Dávidnak, de én csak futottam tovább.
- Haver már megint mi történt?/kérdezte Dávid Mattől/
- Maya várj! Kérlek!/ordította Matt/
Engem nem érdekelt csak futottam tovább. Hazáig rohantam, onnan felmentem a lépcsőn be a szobámba. Becsaptam az ajtót és összegörnyedtem és csak sírtam és sírtam, mígnem minden elsötétült.


 16.rész (Szeptember 15.) Szerda 2/2:

Mikor felébredtem hangokat hallottam, valaki sírt.
- Anya??
- Jaj, kislányom felébredtél.
- Hol vagyok? Mi történt?
- Kórházban vagy, mert otthon elájultál.
Hirtelen minden bevillant, Matt, Szonja, a csók. Megint könny szökött a szemembe.
- Kislányom nem szabad megerőltetned magad. Azt orvos azt mondta azért ájultál el, mert már nem bírtad a nyomást. Mi történt??
- Anya nem szeretnék erről beszélni.
Anya sóhajtott egyet és annyiban hagyta. Valaki kopogott az ajtón. Dávid volt az.
- Maya annyira aggódtam!!/mondta Dávid és megölelt/
- Már jól vagyok…vagyis nem…mindegy./mondtam szomorúan/
- Tudom, de Matt elmondta mi történt és félre érted. Beszélni akar veled. Kint van./mondta/
- Az orvos azt mondta nem szabad felidegesítenem magam./ vettem egy mély levegőt/- Nem érdekel a magyarázat amit láttam az úgy is van!! Nem érdekelnek a hazugságok!! Mond meg Mattnek, hogy mennyen el innen, nem akarom látni./mondtam nyugodt hangon/
- Hát jól van./mondta csalódottan és kiment/
Pár perc múlva Eszti rohant be hozzám szó szerint.
- Mayaaaaa… úgy aggódtam!!/mondta és szorosan megölelt/
- Megfojtasz!!
- Juj bocsii…
- Semmi baj. Hol voltál eddig??
- Hát beszélgettem…Mattel és tényleg meg kéne hallgatnod.
- Mondtam már nem érdekelnek a hazugságok!!
- Jójó… nyugi.
Anya visszajött és mondta, hogy mehetünk haza. Összepakoltam és már mentem is kifelé. Kiértünk a kórházból és beszálltunk a kocsiba. Az ablakon kinézve láttam… Mattet. Elindult haza felé. Mikor elhajtottunk mellette úgy láttam mintha…mintha könnyezn
e! Nem, nem lehet. Meredten néztem magam elé, mikor Eszti megszólalt:
- Valami baj van??
- Semmi./ mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra/
- Képzeld ma nálad alszom.
- Mi tényleg??
- Igen nem hagylak egyedül.
- De holnap suli, én nem mehetek.
- Ááá… én már beszéltem anyuval és megkértem, hogy írjon ki holnapra.
- Juj, de jó. Köszönöm!
- Mit?
- Hogy itt vagy mellettem.
- Ez természetes/ mondta én meg szorosan megöleltem/
Mikor haza értünk Dóri rohant felém és szorosan megölelt.
- Úgy féltem, hogy valami bajod lesz.
- Nyugi jól vagyok.
Beszélgettünk még egy kicsit majd felmentünk. Elmentünk fürödni és lefeküdtünk…