32-33-rész

32.rész (November 7.) Vásárnap:

Ha azt hittem ez a boldogság örökké tar, hát nagyot tévedtem, de kezdjük az elején.

Reggel Matt simogatott.

-          Reggelt./suttogta a fülembe/

-          Nem hittem volna, hogy melletted ébredek./mondtam boldogan/

-          Én sem.

-          Mennyi az idő?

-          9 óra.

-          Akkor még van időnk.

-          Aha./mondta furán/

-          Valami baj van?

-          Nem nincs semmi.

Felöltöztem és elmentünk reggelizni. Ettem fini palacsintát. Matt csak nézte ahogy eszem és nevetett.

-          Mi van?

-          Semmi csak nézem ahogy eszel. Látom szereted a palacsintát.

-          Jól van na./mondta enyhén elpirulva/

-          Szerintem aranyos vagy./mondta majd megcsókolt/

Nagyon jó volt a Mattel töltött idő. Nem hittem volna,hogy lehetek ilyen boldog. Annyira szeretem. Mintha soha nem veszekedtünk volna. Persze minden jó után jön valami rossz.

-          Olyan jó, hogy végre haza jössz./mondta és megpusziltam/

Matt nem mondott semmit és kerülte a szemkontaktust.

-          Matt azt ne mond, hogy nem jössz velem!/mondtam és már a sírás határán voltam/

-          Nem akartam elrontani a kedved, de még nem mehetek haza./mondta szomorúan/

-          Mért? Mért nem tudsz velem jönni./mondtam és már sírtam/

-          Maya ne sírj, mert azt nem szeretem./mondta és letörölte a könnyeimet/- Most nem mehetek haza.

-          Tudtam. Túl jó, hogy igaz legyen. Mit is gondoltam, hogy utánad jövők és minden jó lesz, de elhagysz engem.

-          Maya kérlek ne mond ezt./mondta és megcsókolt/- Nekem sem könnyű, de hamarosan vissza megyek hozzád.

-          És még is meddig maradsz itt?/kérdeztem félve/

-          Nem tudom, talán pár hónap vagy 1 év.

-          1 teljes év?/mondtam és elcsuklott a hangom/

-          Nem tudom.

Pár percig hallgattunk majd megszólalt.

-          Megvársz?

-          Ha kell az életem végéig várok rád./mondtam és megcsókoltam/- Hát ez elég nyálas volt./jegyeztem meg/

-          Az volt, de most elrontottad a hangulatot./mondta nevetve/

Elmentünk a szállodába és összepakoltam. Kimentünk a reptérre.

-          Héj nem is találkoztam a szüleiddel./mondtam csalódottan/

-          Nem is akarom, hogy találkozz velük./mondta komoran/

Megkezdődött a beszállás így búcsúzkodni kezdtünk.

-          Majd a téli szünetben meglátogatlak./mondtam szomorúan/

-          Rendben./mondta és megcsókolt/

Az a csók hosszúra sikeredett. Nem akart elengedni, de én sem őt. Már az utolsó felszólítás volt, hogy fel kell szállnom a gépre. Eltoltam magamtól, de a homlokunk összeért.

-          Mennem kell./mondtam és megint elsírtam magam/

-          Ne sírj.

-          Jójó.

-          Szeretlek./mondta/

-          Én is szeretlek.

Meg egy utolsó csók és elváltunk egymástól. Végignézte míg beszállok a gépbe. Nagyon fájt őt itt hagyni. Leültem a helyemre és a tenyerembe temettem az arcom.

-          Jól vagy?/kérdezte egy lány/

-          Igen, persze./mondtam szipogva/

-          És igaziból?

-          Rettenetesen.

-          Amúgy Amy vagyok.

-          Én Maya vagyok./mondtam és halványan elmosolyodtam/

-          Mi a baj?

-          Az hosszú.

-          Hát itt vagyunk egy repülőn és több óra mire leszállunk. Én ráérek.

-          Nem akarlak untatni.

-          Dehogy untatsz. Na mondjad csajszi.

-          Hát úgy kezdődött…./elmeséltem Amynek mindent/

-          Húú…Hát…Ez…/nem tudta mit mondjon/

-          Tudom.

Megjelent egy fiú mellettünk.

-          Szia húgi. Mizu?? Ki ez a jó csaj melletted?

-          Foglalt Bátyó, ne próbálkozz.

-          Azt engem nem zavar./vont vállat/

-          Bocs, de én is itt vagyok./mondtam és felettem a kezem/

-          Ja látom csillagom./mondta és villantott egy csajozos mosolyt/

-          Na ide figyelj. Ha még egyszer azt mondod nekem csillagom, te fogsz csillagokat látni./mondtam és én is villantottam egy mosolyt/

-          Bocs a bátyám egy tahó./mondta Amy/

-          Húgi vigyázz a szádra./mondta és megborzolta a haját/- Na mentem vissza szólok a haveromnak, hogy nézze meg a barátnődet./mondta és elment/

-          Ööö…/kezdetem/

-          Tudom egy igazi tahó a bátyám./sóhajtott egy nagyot Amy/

-          Hát az./mondtam és felnevettünk/

-          És mi lesz most a barátoddal?

-          Nem tudom./mondtam szomorúan/

-          Héj ne bánkódj./mondta és megölelt/

Vissza ért Amy bátya.

-          Nézd milyen jó csajt talált a húgom.

-          Bocsáss meg Marci miatt. Én Peti vagyok./mondta/

-          Szia én Maya. Semmi baj.

Ott maradtak egy kicsit majd vissza mentek a helyükre, mert megindult a leszállás. Mikor leszálltam már ott vártak a többiek. Láttam az arcukon a csalódottságot.

-          Lehetne, hogy most ne beszéljünk erről?/kérdeztem sírva/

A többiek csak bólintottak. Én haza mentem anyáékkal. Nem csináltam semmit csak befeküdtem az ágyamba. Arra keltem fel, hogy üzenetem jött.

,, Hiányzol. Szeretlek <3,, Visszaírtam neki és elaludtam.  

33.rész (November 8.) Hétfő:
Egy újabb nap. Felkeltem, felöltöztem és lementem reggelizni.
- Szia kicsim./mondta anya/
Nem mondtam semmit csak leültem.
- Palacsintát csináltam.
- Nem kérek.
- Miért? Ez a kedvenced./csodálkozott anya/
Most mondjam neki azt, hogy Mattel még azt reggeliztem és arra emlékeztet milyen jó volt. Még a palacsintáról is ez jut eszembe.
- Nem kívánom./mondtam hátha beveszi/
- Maya te még akkor is megeszed a palacsintát ha este felkelt valaki./mondta Dóri/
- Kösz./néztem rá szúrós szemekkel/- Mennem kell suliba./mondtam és gyorsan felálltam/
Kimentem és a többiek ott vártak Dávid, Eszti, Chris és Tom.
- Sziasztok./mondtam/
- Szia/mondták/
Néma csendben mentünk. Furcsálltam, hogy a többiek nem kezdtek el kérdezősködni. Pedig ha van valami, akkor nem szálnak le rólam míg el nem mondom.
- Beszéltél Mattel mi?/kérdeztem Dávidot/
- Talán egy kicsit./vallotta be/
- Csodálkoztam is, hogy nem kérdezősködtök./mondtam és sóhajtottam egy nagyot/
- Ennyire rámenősek lennénk?/kérdezte Eszti/
- Ja, te főleg./mondtam és ő meglökött/
- Hát na. Érdekel minket mi van veled./mondta Chris/
- És mindent elmondott?
- Hát mit értesz minden alatt/mondta Dávid/
- Szóval mindent elmondott.
- Igen.
Én megint majdnem elsírtam magam. Hogy van nekem ennyi könnyem?
- Hé, ne szomorkodj./mondta Eszti/
- Mi az, hogy ne szomorkodjak? Napokat szenvedtem át. Aztán elmentem utána. Bolyogtam abba a bazi nagy parkba, mire megtaláltam és még engem cseszett le, hogy minek mentem utána. Aztán persze azt is rám fogta, hogy miattam ment el. Arra nem is gondolt, hogy más mennyire aggódott. Persze mikor azt mondta, hogy szeret nem tudtam neki nemet mondani. Elvitt egy éterembe, jól éreztem magam. Elkísért a hotelbe és együtt aludtunk…/hadartam dühösen, de Eszti félbe szakított/
- Hogy mondtad.
- Mondom minden tönkrement.
- Nem azt. Mi az, hogy együtt aludtatok!?/vont kérdőre/
- Igen együtt aludtunk és?/kérdeztem értetlenül/
- 15 éves vagy!
- Aha, és akkor mi van?/kérdeztem, de a többiek furán néztek/
- Maya ne értetlenkedj. Úgy, hogy EGYÜTT aludtatok./mondta Chris/
- He?/még mindig nem értettem, mikor leesett/- Jézusom mit gondoltok ti rólam, meg Mattről!
- Jól van na./mondták egyszerre/
Kicsit ki akadtam, hogy ezt gondolták. Oda értünk a suli elé és ott álltak a többiek.
- Sziasztok./mondtam/
- Szia./mondta mindenki olyan furán/
- Ne viselkedjetek már így kérlek. Tudom, hogy tudjátok.
- Jó./mondta Szasza/
Az iskola unalmas volt. Mikor haza értem csak vártam, hogy írjon nekem vagy hívjon, de semmi. Kicsit lelombozott. Lefeküdtem és gondolkodtam, majd elaludtam.