Boldogan ébredtem. Ez új. Gyorsan elkészültem és mentem is ki a kapu elé.
- Nézzenek oda itt a betegünk./mondtam mosolyogva/
- Igen. Annyira unatkoztam otthon, hogy inkább eljöttem.
- Képzelem.
A suliig beszélgettünk és mikor oda értünk nagyon boldog voltam. Matt olyan volt mint régen.
- Haver visszatértél?/kérdezi Dávid/
- Ja. Valaki észhez térített./mondta és rám mosolygott/
Mindenki felém nézett és mosolygott. Én persze elpirultam, mért tudja mindenki, hogy én voltam? Kicsit zavart, hogy mindenki engem néz ezért gyorsan témát váltottam.
- Tudjátok, hogy ma írunk magyarból?
Mindenki meredt szemekkel néz rám.
- Komolyan csak én figyelek az órán?
- Igen./válaszolták páran/
Közben mindenki besietett a terembe, csak Matt maradt ott.
- Nem mész?
- De csak még egyszer meg akartam köszönni./mondta megborzolta a hajam és elindult befelé/
Én is elindultam, de kicsit lassabban mint, hogy ne vegye észre, hogy elpirultam. A teremben mindenki sebesen puskát gyártott. Én leültem és csak néztem ki a fejemből. Mikor becsöngettek és bejött a tanár mindenki izgett- mozgott a teremben a doga kiosztása közben. Az óra abból állt, hogy segítettem mindenkinek. Táncra mentünk mikor elgondolkodtam azon, hogy ma még nem is láttam Christ.
- Nem tudjátok hol van Chris?
- Nem ma még nem láttam./mondta Szasza/
Hamar ki derült, hogy azért nem láttuk, mert beteg. Remélem ő tényleg beteg. Viszont így nem volt kivel táncolnom, csak ültem és néztem a többieket. Kicsit rossz volt, mert Mattet és Szonját kellett néznem miközben táncolnak. Általában Chris tereli el a figyelmem. Az órák lassúak voltak és unalmasak. Az utolsó óra után kint álltunk a suli előtt és beszélgettünk.
- Én viszont megyek és meglátogatom Christ./mondtam és elbúcsúztam a többiektől/
Matt arcán már megint a szomorúságot láttam. Mikor rám nézet mutattam neki, hogy mosolyogjon. Ő elmosolyodott és én elindultam. Mikor oda értem és becsöngettem Marci nyitott ajtót és megölelt.
- Szia Maya rég jártál itt. Hozzám jöttél?/kérdezte és rám mosolygott/
- Sajnálom, de a bátyádhoz jöttem.
- Óóó… de kár pedig játszhattunk volna.
- Ne is álmodj./mondta egy hang Marci mögül/
- Szia Chris, hogy vagy?/kérdeztem tőle/
- Hát megvagyok.
Beszélgettem vele majd haza mentem. Otthon nem történt semmi. Dóri nem volt itthon, anya meg apa dolgoztak. Felmentem megírtam a házim és lefekvésig olvastam.
20.rész (szeptember 25.) Szombat:
Ma megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk moziba. Mivel csak 5-kor mentünk addig átjött Eszti és beszélgettünk.
- Mit beszéltetek Mattel, hogy jobban lett?
- Hát semmi különöset./mondtam elpirulva/
- Szerinted el is hiszem?
- Reméltem.
- Na mesélj csak.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem mi történt.
- Ez olyan jó. Remélem bejön a…./mondta és elharapta a mondatod/
- Mi??
- Semmi.
Furán néztem rá, de hagytam a dolgot, mert készülni kellett. Mikor elkészültem indulni kellett, mert az iskola előtt találkozunk. Mikor oda értünk szokásos módon már mindenki ott volt. Azaz Dávid, Szasza, Mimi, Eszti, én, Ádám (osztálytárs) és Matt. Sajnos Chris beteg így nem tudott jönni. Pont időben értünk a moziba, mert mire beértünk a terembe kezdődött is a film, amúgy nem is tudtam mit nézünk meg. Én Matt mellett ültem, vagy is nem volt más hely.
- Mit nézünk meg?
- Úgy jössz moziba, hogy nem tudod mit nézel meg?/kérdezte Matt mosolyogva/
Nem szóltam semmit csak elpirultam. Matt sem mondott semmit. Sötét volt, de láttam, hogy mosolyog.
- Maya kérsz kukoricát?/kérdezte Ádám/
- Persze.
A reklám alatt beszélgettem Ádámmal és sokat nevetetett, ami azért volt rossz, mert a nézők nem nézték jó szemmel és Matt sem. Közben kiderült, hogy horror filmet néztünk. Szeretem a horrort, de nagyon szoktam tőle félni. Egy ideje ment a film, mikor valaki megfogta a kezem. Ádám volt az és az mondta nem féljek csak egy film. Matt hirtelen felállt és elindult kifelé. Én rögtön utána mentem és egy idő után utol értem.
- Most meg mi bajod?/kérdeztem idegesen/
- Semmi.
- Ja, higgyem is el./mondtam mosolyogva/
Matt egy ideig tétovázott, majd megfogta a kezem.
- Gyere.
- Mi hova? Megy a film.
- Mindegy úgy is féltél.
Elindultunk. Sétáltunk és beszélgettünk. Haza kísért és a kapu élőt elköszöntünk.
- Jó volt a mozi./mondta adott egy puszit az arcomra és elindult haza/
Lefagyva álltam a kapuban és mosolyogtam.
- Maya!!/valaki kiabált/
Megfordultam és láttam, hogy Dávid és Eszti jön felém.
- Hát ti?
- Eltüntetek Mattel és aggódtunk./mondta Eszti/
- Csak elmentünk sétálni/mondtam elpirulva/
Eszti és Dávid összenéztek és csak mosolyogtak. Ezek nem mondanak el valamit az biztos. Beszélgettünk egy kicsit, majd bementem és lefeküdtem aludni.
Maya és Matt :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése