21-22.rész

21.rész (szeptember 27.) Hétfő:

Ma az iskola egy táncversenyt rendezett a tanulok számára. A reggelem a szokásos volt. Mikor oda értünk a sulihoz a többiek már ott vártak.
- Tényleg benevezel?/kérdezte Szasza, Mattől/
- Miről van szó?/kérdeztem/
- Matt benevez a táncversenyre.
- Tényleg?/kérdeztem izgatottan/
- De haver 9-es ként semmi esélyed/ szállt be a beszélgetésbe Dávid/
- Próba szerencse./mondta Matt/
A verseny miatt ma elmaradt az utolsó 2 óra. Az első 3 óránk nem volt érdekes. Hacsak nem számít érdekesnek, hogy mikor Töri órán épp mentem ki a táblához elbotlottam Ben táskájában és elestem. Bementünk a tornaterembe és kerestünk egy jó helyet magunknak. A műsorra feltankoltunk és vettünk egy csomó kaját a büfében. Azon csodálkoztam, hogy Matt arcáról nem lehetett leolvasni semmit se izgalmat, se idegességet, semmit. Persze nem mintha máskor le lehetne. Oda mentem hozzá.
- Látom nagyon izgulsz./ jegyeztem meg gúnyosan/
- Igen szétvet az ideg./mondta én meg elnevettem magam/
- Csak sok szerencsét jöttem kívánni.
- Kösz, meglesz./ mondta és megpuszilta a fejemet/
Visszamentem és rák vörös volt a fejem.
- Leégtél Maya?/kérdezte Dávid/
- Haha… Mintha nem láttátok volna.
A verseny nagyon jó volt. A felsőbb évesek nagyon jók voltak és tényleg csak Matt volt 9-es.
A verseny végére már mindenki izgatott volt. Nagy döbbenetre, de Matt nyert. Mindenki elcsodálkozott, hogy egy 9-es nyert. Mindenki oda tömörült Matthez, hogy gratuláljon. Én éreztem, hogy valami más lesz.

Most, hogy Matt megnyerte a versenyt MINDEN MEGVÁLTOZIK!





22.rész ( Október 4.) Hétfő:

Már egy hete, hogy nem írtam. Mióta volt a táncverseny azóta minden megváltozott. Matt lett az iskola sztárja. Mindenki vele akar beszélni. Szünetekben mindig az udvaron van és nagy tömeg veszi körül. A többieket nem zavarja, csak én vagyok aki nem örül ennek a felhajtásnak. Talán azért, mert azóta nem is beszéltem Mattel és nem is látom csak órákon. A Verseny előtt azt hittem minden megváltozik és közelebb kerülhet Matthez, még ha csak barátok is vagyunk. Most viszont semmi, mintha egy hete nem is lennék. Mondanám, hogy nem sírtam minden éjjel, de hazudnék.
Ma szokásosan kedvetlenül ébredtem. Hiányzott már ez pfft… Elkészültem és kimentem. Egyetlen örömöm van, hogy a barátaim velem vannak. Igaz, hogy őket nem zavarja a Mattes üdv rivalgás és sokat vannak Mattel, de rám is figyelnek, mert tudják, hogy rossz nekem. Én nem hibáztatom őket, mert Matt is ugyan olyan barátjuk, csak jobb lenne ha nem kellene ketté szakadniuk.
- Sziasztok./mondtam Esztinek és Dávidnak/
- Szia/mondta Dávid és átkarolta a vállam/
- Ma mi a beosztás?/ utaltam arra, hogy mikor vannak velem és mikor Mattel/
- Jaja Maya tudod, hogy nekünk sem könnyű ez így. Jobban örülnénk ha mindenki együtt lenne és még a ter…/nem tudta Eszti befejezni, mert Dávid befogta a száját/
- Ne szomorkodj Maya./mondta Dávid/
Az út további része csöndben telt. Mikor oda értünk a sulihoz Dávidék oda mentek a tömeghez vagy is Matthez.
- Gyere Maya./ mondta Eszti/
Én nem válaszoltam csak bementem. Leültem a helyemre és kinéztem az ablakon. Láttam a tömeget és a közepén Mattet. Már néztem egy ideje őket mikor Matt felnézett egyenesen rám, de én elkaptam a fejem. A töri órán szokásosan sokat jegyzeteltem. Egyre jobban érdekel a tánc. A tanárnő is mondta, hogy nem volt még olyan diákja mint én. Persze a többiek azt mondták csókos vagyok, de tudom nem gondolták komolyan. Szünetben épp a büfébe mentem, mikor Matt elkapta a karomat és elhúzott a lépcső alá ahol nincs senki.
- Mi bajod van?/kérdezte Matt/
- Mi nekem?
- Igen. Reggel sem jöttél oda hozzánk.
- Ne mond, hogy az én társaságom hiányzott. Inkább menny a rajongóidhoz.
- Féltékeny vagy?/kérdezte gúnyos mosollyal/
Ez nagyon felhúzott/- Matt mikor láttál utoljára?
- Az órán./mondta furán/
- Nem. Úgy, hogy szemtől szemben álltunk egymással és beszélgettünk./mondtam neki dühösen, de ő nem válaszolt. Én közelebb hajoltam hozzá és ezt mondtam/- Ne mond, hogy érdekelt mi van velem, mert egy hete rám se nézel. Foglalkozz azokkal a lányokkal akik körülötted vannak. Ők biztos kíváncsiak rád, de én nem./ könny szökött a szemembe/
Elindultam, de Matt vissza rántott és neki nyomott a falnak és közel hajolt hozzám.
- Ha nem vagy rám kíváncsi, mért nézel mindig engem?/súgta a fülembe/
Én elvörösödtem és nem tudtam mit mondjak. Ki mondta neki? Vagy látta? Honnan tudja?
- Ezt honnan veszed?
- Bárki észrevenné a sóvárgó tekinteted. A napok óta vörös szemeid amik elárulják, hogy sírtál csak nem miattam?/ kérdezte és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán/
- Utállak. Úgy utállak.
Hirtelen megcsókolta a nyakam és elkezdte szívni.
- Most már az enyém vagy./mondta és ott hagyott /
Olyan könyörtelen velem. Még sírni sem tudtam, úgy meglepődtem. Gyorsan elmentem a mosdóba és megnéztem a nyakam. Ott volt a csók nyom ami legalább 2 hétig nem múlik el. Becsöngetés előtt vissza értem a terembe. Már a büfébe sem mentem el, elment az étvágyam. Csak ültem és néztem előre. Nem értettem semmit. Mit akar elérni Matt? Mért csinálja ezt velem? Csengetéskor mindenki jött be a terembe. Dávid mikor elment mellettem, hirtelen megállt és vissza fordult.
- Mi van a nyakaddal?/kérdezte Dávid döbbenten/
- Hát…öm…semmi./mondtam és oda kaptam a kezem/
- Ki volt?/kérdezte idegesen/- Várj ne is mond, tudom ki volt./mondta és kiviharzott a teremből/
Én utána mentem, de úgy, hogy ne lásson. Megtalálta Mattet aki épp a lépcsőn jött fel.
- Te még is mit csináltál?/kérdezte Dávid/
- Miről beszélsz?
- Ne hazudj. Tudom, hogy a csók nyom Maya nyakán miattad van ott./mondta mérgesen/
- Ja az.
- Nem erről volt szó Matt. Mi van azzal amit megbeszéltünk?
- Mit beszéltetek ti meg?/kérdeztem miközben előléptem a fal mögül/
A fiúk úgy meglepődtek, hogy meg sem tudtak szólalni. Már egy ideje álltunk ott.
- Akkor én kezdem. Mit terveztetek ti? Már hetek óta ez megy. Össze-vissza titkolóztok.
- Maya ez nem úgy van…/kezdte Matt, de megállítottam/
- Te csak nem magyarázkodj nekem.
- Figyelj Maya mi csak…/kezdte volna Dávid is/
- Tudod Dávid nagyot csalódtam benned, tőled nem vártam volna, hogy elárulsz.
- Maya nem árultalak el.
- Igen, ez nem Dávid hibája./mondta Matt/
- Te csak ne véd őt! Na jó nem vagyok hajlandó tovább veletek lenni, menyetek a francba./mondtam és elindultam/
- Hova mész kezdődik az óra.
- Nem érdekel. Nem vagyok olyan állapodba, hogy elviseljek bárkit is./ üvöltöttem és elmentem/
Már kint voltam az udvaron mikor bele futottam a tánc tanárba. Látta rajtam, hogy nem festek valami jól ezért elengedett. Mikor haza értem anya otthon volt.
- Szia kicsim mi a baj?
- Anya baj lenne ha egy pár napig nem mennék suliba?
- Nem baj kislányom, látom, hogy nem vagy jól. Viszont el kell mondanod mi történt.
- Persze anya elmondom csak nem most. Jó?
- Jó persze/mondta majd megsimogatta az arcomat/
- Felmegyek.
- Persze. Később viszek fel valamit enni.
- Szeretlek anya./ mondtam és szorosan megöleltem/
- Én is kicsim.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem. Délután kettő felé keltem fel mikor hozott anya nekem ebédet.
- Kicsim egyél valamit és meséld el mi történt.
Elmeséltem mindent, ami történt. Miután befejeztem segítség kérően anyára néztem.
- Sajnálom, de én nem mondhatom meg mit tegyél. Ezt neked kell megoldanod. Tudod ez is az élet része.
- Tudom, de már azzal is segítettél, hogy meghallgattál.
Beszélgettem még anyával majd kiment. Elővettem a telefonom és bekapcsoltam. Igen, nem akartam beszélni senkivel így kikapcsoltam. Mikor bekapcsoltam megdöbbentem 30 nem fogadott hívásom volt. Dávid hívott a legtöbbször, de hívott Eszti, Mimi, Szasza is. Matt egyszer sem hívott, de komolyan még SMSt sem küldött. Ezen kicsit kiakadtam. A nap további részében nem csináltam semmit, de tényleg csak feküdtem…