25-26.rész

25.rész (Október 7) Csütörtök:

Nagy nehezen, de felkeltem az ágyból. A leglassabban csináltam mindent, de sajnos eljött az a pillanat mikor ki kellett lépnem az ajtón. Dávid és Eszti ott várt.
- Sziasztok.
- Szia. Hogy vagy?/kérdezte Eszti/
- Szóval tudod. Dávid tudod, hogy boldog vagyok, hogy így megvagytok Esztivel és mindent megbeszéltek, de az én dolgaimat nem lehetne kihagyni!/mondtam/
- Bocsi, de addig nyaggatott míg nem mondtam meg neki mért mentél el.
- Jójó mindegy. Van még valaki aki tudja?
- Hát….nincs/füllentett Eszti/
- Eszter kinek mondtad még el??
- Ne szólíts Eszternek azt utálom. Csak Szancsinak, Miminek meg Chrisnek mondtam el.
- Na szép, holnapra az egész iskola tudja.
Az iskola előtt szokásosan ott állt a csapat+a tömeg. A jelenet az úgy festett, hogy én jöttem és a csapat engem nézett, köztük Matt is. Nem bírtam állni a tekinteteket inkább bementem. Csöngetésre értek be Matték és mikor elhaladt mellettem súgott valamit a fülembe:
- Vigyáz, mert belém szeretsz. Ó bocs már megtörtént./mondta gúnyos mosollyal/
Én nem mondtam semmit csak néztem a tábla felé. Az óra unalmasan telt. A három tánc órán jól éreztem magam. Chrissel kibékültünk. Igazából nem is haragudtam a többiekre csak egyedül akartam lenni, de többet nem akarom. Jobb ha mellettem vannak a barátaim. Mikor még nem Budapesten éltem nem volt jó életünk. Se engem se Dórit nem szerették. Nem voltak barátaink. Talán ezért is vagyunk olyan jóban. Mikor anyáék bejelentették, hogy elköltözünk Dórival boldogok voltunk. Nem szeretnék megint olyan egyedül lenni mint régen.
- Maya! Mi a baj?/kérdezte Chris, mert legördült egy könnycsepp az arcomon./
- Semmi csak örülök, hogy ilyen jó barátaim vannak.
- Emiatt ne sírj. Tudod ha bármi van én vagy is mi itt vagyunk./mondta és megölelt/
A tán órák jól teltek. Egyre közelebb van a Mikulásos fellépésünk. Szünetben épp az udvaron mentem keresztül mikor Matt jött oda hozzám.
- Szia cica.
- Ne hívj cicának.
- Akkor, hogy hívjalak cica?
- Rád sem ismerek. Mi van veled? Hol van az a Matt akit én ismerek? Elvette az eszedet a hírnév vagy mi?
- Nekem semmi bajom, de nem mindegy úgy is meg bocsátasz, mert szeretsz!
- Tudod mit! Ha szerettelek is annak vége!!/ üvöltöttem és pofán vágtam/
Matt döbbenten nézett rám. Nagy taps és fütty koncertre lettem figyelmes. Akkor ugrott be, hogy az udvaron vagyunk. Én gyorsan elfutottam egészen a mosdóig. Bezárkóztam az egyik fülkébe. Mit tettem? Leégettem magam az egész suli előtt. Mattet pofon vágtam és amiket mondtam. Én soha nem voltam még ilyen, hogy lehettem én ilyen ideges. Hallottam, hogy valaki bejön a mosdóba. Felhúztam a lábam, ne lássák, hogy van bent valaki.
- Maya tudjuk, hogy itt vagy./mondta Eszti/
Kinyitottam az ajtót.
- Szép kis műsört rendeztél az udvaron./mondta röhögve Szasza/
- Ez ne vicces. Leégettem magam az egész suli előtt.
- És akkor mi van? Gyere mennyünk órára./mondta Eszti/
- Muszáj?/néztem rá kölyök kutya szemekkel/
- Igen, muszáj./mondta és kivezetett a mosdóból/
Mikor kiléptünk az udvarra vezető ajtón mindenki sugdolózott. Mikor felértem azt hittem megkönnyebbülhetek, de nem mert az osztály engem nézett. Eszti végül megszólalt.
- Hagyjátok már abba. Igen Maya leégette magát az egész iskola előtt…
- Kösz./vágtam közbe/
- Hagynád, hogy befejezzem! Szóval igen leégette magát, de legalább megmondta Mattnek amit senki nem, mert!
- Mit, hogy szeretjük?/kérdezte Ádám/
- Nem te hülye!! Azt, hogy megváltozott.
Mindenki elhallgatott. Én viszont elgondolkodtam. Matt mindig egyedül volt. A szülei nem törődnek vele. Dávid azt mondta, hogy zárkózott volt és csak a nagy bátya és ő áll hozzá közel. Lehet csak azért viselkedik így, mert el szállt attól, hogy milyen sokan vannak vele. Ezért nem haragudhatunk.
- Nem ítélkezhetünk srácok./ Dávid elmosolyodott. Tudta mire gondolok./
- Maya most mért mondod ezt?/ kérdezte Eszti/
Szóval Dávid sem mond el minden Esztinek.
- Tudom én mondtam neki azokat a dolgokat, de nem tudhatjuk mért lett olyan, amilyen.
- Igen? És ezt most mért mondod? Csak nem tudsz valamit?/ kérdezte Szazsa/
Hupsz. Gyorsan témát kell váltani.
- Készültetek az Angol dogára?
- Miiii? Hogy? Mikor?/ és ehhez hasonló kérdések hangzottak el/
Odamentem Dávidhoz.
- Matt haza ment?
- Igen.
- Elszúrtam mi?
- Nem Maya ez nem a te hibád! Matt volt aki elszállt magától.
A nap további része unalmasan telt. Este mikor lefeküdtem kicsit bűntudatom volt Matt miatt…

26.rész ( Október 9.) Szombat:

Négy nap telt, mióta leégettem magam az egész suli előtt és megsértettem Mattet. Bántott is meg nem is amit mondtam. Megbánthattam Mattet, de megérdemelte. Igaz, hogy hazudtam egy nagyot, de jobb is így. Pénteken Matt nem jött suliba. Kicsit aggódtam mi van vele, mert Dávid azt mondta, hogy nem veszi fel a telefont. Ma nem kellett korán kelnem, így 10 kor ébredtem. Lementem reggelizni. Mindenki lent volt.
- Dóri mostanság egyedül felkelsz. Mi van veled?
- Tudod már van miért fel kelnem./mondta boldogan/
- Jó neked./mondtam komoran/
Úgy döntöttem, hogy ezen a szép reggelen. Pfft. Elmegyek futni. Felöltöztem, feltűztem a hajam és indultam. Viszont mikor kimentem a kapun nekimentem valakinek és elestem.
- Aúú.
- Óóó… bocs./mondta és nyújtotta a kezét/
Mikor felnéztem egy helyes barna szemű srác mosolygott rám.
- Köszi.
- Most költöztünk ide Tom vagyok.
- Én meg Maya.
- Hová rohantál ennyire?
- Hát csak kiszelőztetni a fejem.
- Veled tarthatok?
- Persze. Megmutatom a környéket. Melyik suliba fogsz járni?
- Ide a Tánc suliba. 9.b osztály
- Jó akkor osztálytársak leszünk.
- Legalább lesz egy ismerős arc.
Elindultunk és megmutattam neki a sulit és elmentünk a parkba. Jó fej srác, mindig megnevetetett. Jó volt kicsit lazítani. 2-kor értem haza.
- Hol voltál ennyi ideig?/kérdezte anya/
- Csak körbevetettem az új szomszéd srácot. Meghívtak minket vacsorára.
- Rendben van.
Felmentem Dórihoz.
- Este megyünk az új szomszédhoz vendégségbe.
- Rendben van.
Átmentem a szobámba. Estig gépeztem. Átöltöztem és szóltam Dórinak, hogy megyünk.
Átmentünk a szomszédba és becsöngettünk. Tom nyitott ajtót. Bementünk és megismertük Tom szüleit és a húgát Zsófit. Dórival egyidős így elvoltak. Anyáék is elvoltak, én felmentem Tommal a szobájába. Még nem volt minden kipakolva így kicsit rumli volt.
- Bocs a kupi miatt, csak nem volt időm mindent kipakolni.
- Tudom én is így voltam vele mikor 2-3 hónapja ide költöztünk.
- Ja ti is nem rég költöztetek ide?
- Igen.
- És hol laktál régebben?
- Baj ha erre nem válaszolok.
- Nem semmi gond.
- És hogy tetszik itt, Budapesten?
- Hát jobb mint ahol eddig laktam.
- Akkor egyet értünk.
Sokban hasonlítunk Tommal. Miután vacsoráztunk haza mentünk. Olvastam és lefeküdtem aludni…

Tom: