27-28.rész

27.rész (Október 11.) Hétfő:

Vasárnap nem történt semmi, egész nap feküdtem és olvastam. Esztinek szóltam, hogy ma ne jöjjenek elém, mert az új sráccal megyek. Nem tetszett neki az ötlet, de végül beleegyezett. Nem értettem mi baja van vele, na mindegy. Mikor kimentem a kapu elé Tom ott várt. Elindultunk a suli felé és beszélgettünk. Mindig viccelődik így majd megfulladok a nevetéstől. Mikor oda értünk a sulihoz nagy feltűnés keltettünk. A csapat engem nézett és és hát Mattnek volt egy kólás doboz a kezében, ami nem túl jól végezte, mert össze roppantotta. Elég feszült helyzet alakult ki. Megfogtam Tom karját és behúztam a suliba. Körbevezettem és csöngetésre estünk be a terembe. Nem tetszett a többiek tekintete. A tanár bejött és megkérte Tomot, hogy mutatkozzon be. Kapott helyet és kezdődhetett a Töri óra. Mikor kicsöngettek oda mentem Tomhoz és megkérdeztem milyen eddig a suli.
- Hát a suli az jó, de nem tetszik ahogy az osztálytársak méregetnek.
Egy idő után oda jött hozzánk Ben, Ádám és Krisz. Megkönnyebbültem. Elkezdtek beszélgetni. Én ott hagytam őket és oda mentem Esztihez és Dávidhoz, mert egész végig minket néztek.
- Hagyjátok már abba. Mi bajotok van nektek?
- Semmi, mi lenne./kérdezte ártatlanul Eszti/
- Na ne szórakozzatok. Egész végig engem néztetek! Mi bajotok Tommal? Jó fej és kedves.
- Pont ez a baj./mondta halkan Dávid/
- Mért is baj ez?
- Hát tudod Matt…/kezdte Eszti/
- Hagyjál engem Mattel.
Vissza mentem Tomhoz szóltam neki, hogy kezdődik a tánc óra. Megmutattam neki az öltözőt és én is mentem átöltözni. Mivel Tomnak nem jutott pár, így ő nem veszt rész a Mikulásos műsorban és nem kell csinálnia semmit. Órák jól teltek. Tommal együtt mentem haza. Mondtam Eszti-éknek, hogy ők is jöjjenek, de nem akartak. Kicsit olyan érzésem van mintha inkább Matt pártját fognák mint az enyémet. Tommal haza mentem. Megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni és majd jön hozzám. Bementem a házba és senki nem volt otthon. A konyhában egy lapot találtam amire ez volt írva: ,, Kicsim a húgodat autó baleset érte miközben Joshal jöttek haza. Elütötte őket egy autós. Bementünk a kórházba. Majd hívunk.,, Nem tudta mit reagáljak. A húgomat elütötte egy autós. Lerogytam a földre és sírtam. Valaki kopogott, de én nem akartam látni senkit. Tom jött be az ajtón és rohant oda hozzám.
- Maya mi a baj?? Már hívtalak is.
- A húgomat elütötte egy autó és és kórházba van.
Tom megölelt. Jól esett, hogy van mellettem valaki. Felültetett a székre és adott nekem vizet. Nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. 1 óra múlva megcsörrent a telefonom. Apa volt az.
- Mi van Dórival??
- Hála égnek csak kisebb agyrázkódása van.
- És Josh.
- Ő védte meg Dórit így neki nagyobb baja lett. Eltörte a lábát és egy bordáját.
- Bemegyek a kórházba.
- Nem neked holnap iskola van.
- Nem érdekel./mondtam és letettem/
- Bemegyek a kórházba./mondtam Tomnak/
- Én meg elkísérlek.
Elmentünk a kórházba és megkérdeztem, hól van Dóri szobája. Mikor bementünk rohantam Dórihoz.
- Jaj húgi úgy aggódtam./mondtam és elkezdtem szorongatni/
- Jól vagyok, de ha megfojtasz nem leszek.
- Bocsi.
- Josh jól van?
- Jól van ahoz képest, hogy össze törte magát. Mind az én hibám minek ugrott elém./mondta Dóri és elkezdett sírni/
- Dóri ez nem a te hibád. Átmegyek és megnézem. Hol van a szobája?
Tom marad Anyáékkal míg én megnéztem Josht.
- Szia.
- Szia Maya.
- Köszönöm, hogy megvédted a húgom.
- Ez természetes.
Beszélgettünk egy kicsit majd bejött Tom.
- Maya menni kéne ha holnap suliba akarunk menni.
- Oké, persze.
- Ez ki?/kérdezte Josh/
- Ja bocs ő Tom.
- Mattel mi van?
- Mi lenne?/kérdeztem furán/
- Hát tudod te és ő…
- Olyan nincs, hogy én és ő. Elegem van a játékaiból.
Elköszöntünk Joshtól és elindultunk haza.
- Szóval… Mi van közted és Matt között?/kérdezte Tom/
- Ha lehet ne beszéljünk erről, mert így is a tűrő képességem határán vagyok.
- Húú… akkor inkább hagyjuk.
- Rendben.
Haza értünk és semmi másra nem vágytam csak aludni…

 

28.rész (Október 18) Hétfő:

1 Héttel később:

Mikor azt mondtam nekem vannak a legjobb barátaim és velem vannak jobban, rosszban hát… tévedtem. Amióta itt van Tom nem is foglalkoznak velem. Nagyot csalódtam bennük. Ők Matt pártját fogják vagy mit. Én Tommal töltőm az időmet. Nagyon jó barátom. Ma reggel is együtt mentünk a suliba. Szokásos módon a többiek a suli előtt álltak és megvetően néztek. Bementünk a suliba és beszélgettünk. Az első óra nyugisan eltelt. Szünetben oda jött hozzám Eszti és Dávid.
- Szia Maya./mondta Eszti/
- Aha.
- Hogy vagy?
- Óóó.. hirtelen érdekelni kezdett mi van velem?
- Akkor elkéstél. Ha egy hete nem érdekel mi van velem akkor most se érdekeljen.
- Maya áj le!/mondta Dávid/
- Azt hiszed te jobb vagy? Egy hete senki nem beszél velem. Tudjátok min mentem keresztül? A húgomat elütötte egy autó és senki nem vette észre milyen lehangolt voltam./erre mindenki lehajtotta a fejet/ Az egyetlen ember aki mellettem volt az Tom. Mert mindenki Mattel van. Nem ti szenvedtetek annyit mint én. Amióta találkoztam vele csak játszik velem. Igazatok van álljatok csak ki mellette engem meg hagyjatok egyedül./mondtam és sírva kirohantam a teremből/
Miközben lefelé rohantam a lépcsőn beleütköztem Mattbe.
- Maya jól vagy?
- Minden a te hibád, miattad egyik barátom sincs mellettem. Bárcsak eltűnnél innen örökre./mondtam és elrohantam/
Haza rohantam. Szerencsére Dóri itthon van, mert még nem mehet suliba.
- Maya mi történt?
Dórinak elmondtam mindent és ő vigasztalt. Délután csöngettek. Tom volt az.
- Szia. Jól vagy?/kérdezte Tom/
- Nem./mondtam neki és megöleltem/
- Semmi baj.
Tom meg vigasztalt.
- Maya tudom, hogy nem most kéne ezt elmondanom, de nem tudom tovább titkolni. 1 hónap múlva elköltözöm.
- Miii…?
- Tudod soha nem szoktam sokáig maradni egy helyen. Apámat megint áthelyezték és 1 hónap múlva mennem kell.
Ezen még jobban elkezdtem sírni. Tom estig maradt nálunk. Miután elment lefürödtem és álomba sírtam magam.