Ma nem mentem Esztivel suliba így 10-kor keltünk fel, vagyis én nem akartam, de Eszti kirángatott az ágyból.
- Maya kelj fel, nem aludhatsz egész nap!!!
- Jó, jó fent vagyok.
- Na azért. Gyere csináljunk reggelit.
- Úúú… Palacsintát.
- Okéé…
Megcsináltuk a tésztát, majd kisütöttem a palacsintát. Eszti kidíszítette és majd elém tette.
- Eszti!! Ezt komolyan gondoltad???
A palacsintámon sziruppal volt egy szív és bele volt írva, hogy Maya+Matt.
- Mért az enyém is ilyen./mondta/
- Ja, de az igaz is!!
- Jó bocs, de edd meg.
Megettük a palacsintát, majd felmentünk filmet nézni.
- És mit akarsz csinálni ezután?/kérdezte Eszti/
- Ezt, hogy érted?
- Mattel/mondta félve/
- Nem tudom/sóhajtottam egy nagyot/
- Bármi is lesz én itt vagyok melletted./mondta és megölelt/
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Eszti haza ment. Bekapcsoltam a gépem és felmentem fb-re. Beszélgettem pár emberel, mikor csöngettek. Lementem és Chris ált az ajtó előtt. Kicsit ledöbbentem, mert nem tudom honnan tudja hol lakom.
- Mit keresel itt? Vagy is honnan tudod a címem?/mondtam kicsit elpirulva/
- Tudod megkérdeztem.
- Ja jó bocs. Gyere be.
- Mi van veled jobban vagy?
Úgy éreztem, hogy valakinek el kell mondanom ami bennem van és Chris rendes az egyik legjobb barátom. Így elmondtam neki mindent.
- Értem.
- Kicsit sok volt mi??
- Egy kicsit/mondta mosolyra húzva a száját/
- Bocs, hogy untattalak, csak már ki kellett mondanom.
- Dehogy untatsz. Én szívesen meghallgatlak bármi gond van.
- Köszönöm./mondtam és megöleltem/
- Amúgy meg nem tom Matt mit gondol, de nagyon hülye ha téged ennyiszer megbánt!!
- Én sem értem, de valamiért nem tudok rá haragudni. Mintha érezném, hogy nem rosszat akar csak nem értem meg őt, de ez a csókos dolog nagyon fáj. Bármennyire is mondja mindenki, hogy hallgassam meg engem nem érdekel a magyarázkodása amit láttam azt láttam, ebből nincs kiút.
Chris nem szólt semmit, mintha nem nekem adna igazat.
- Chris mi van?? Nem szólsz semmit?
- Tudod Beszéltem Dáviddal meg Esztivel és elmondták az igazat és…lehet beszélned kéne Mattel./mondta ki halkan/
- Már te is kezded?? Ez nem igaz, mért kell mindenkinek ezzel jönnie?? Mindenki csak Mattnek ad igazat és velem mi van??
- Maya senki nem mondta, hogy Mattnek adunk igazat.
- Hát nem úgy tűnik./ mondtam szomorúan/
- Maya tudod, hogy én és a többiek is csak segíteni akarunk és csak az igazat mondjuk. Gondolkodj el ezen./mondta, nyomott egy puszit a homlokomra és elment/
Felmentem a szobámba és elterültem az ágyon. Gondolkodtam. Talán igazuk van és meg kellene hallgatnom Mattet, de ha megint csak megbánt?? És ha tényleg van rá magyarázat? Vagy azt mondja, hogy Szereti Szonját? Azt nem bírnám ki. Ezeken gondolkodtam vagy 2 órán át, mikor Dóri haza ért és bejött a szobámba.
- Mi van Nővérkém min gondolkodsz?
- Semmin. Veled mi van?/ nem akarom Dórit terhelni, most olyan boldog.
- Voltam Joshal fagyizni meg sétáltunk, de mond mi van, mert nem veszem be a ,,semmi,, dumádat.
- Úgy szeretem, hogy te mindig észreveszed ha valami gondom van./mondtam mosolyogva/
- Ez természetes a húgod vagyok, de tudod nem én vagyok az egyetlen.
- Tudom.
- Na mondjad min gondolkodtál.
Elmondtam neki mik kavarognak a fejemben és ő csak ennyit mondott.
- Tudod én ebben nem tudok segíteni, mert erre neked kell választ találnod, de bármi is legyen mi itt vagyunk melletted./mondta megölelt és kiment/
- Húú…ma ténylegesen kiderült, hogy mennyi jó barátom van./mondtam hangosan a gondolatomat/
Elmentem fürödni és lefeküdtem aludni…
18.rész (Szeptember 23.) Csütörtök:
Huh. Nagyon rég írtam. Igazából ez az egy hét nyugisan telt…kész csoda. Sokat voltam a barátokkal. Nem hagytak egyedül, mindig volt velem valaki. Egyre jobb barátok vagyunk Chrissel és kiderült, hogy bele esett Mimibe. Nagyon örültem neki, csak nem tudom, hogy Mimi mit gondol Chrisről. Mattel már egy hete nem beszéltem. Nagyon furcsán viselkedik. Alig szólal meg, nem is nevet, nem mosolyog, mintha kicserélték volna. Régen mindig ő volt a központban.
Szokásosan indult a reggel. Felkeltem, felöltöztem, megcsináltam a hajam és raktam fel magamra egy szolid még is sokat számító sminket. Mikor lementem kicsit fura volt, hogy nincs otthon senki. Megnéztem a hűtőt és rajta volt egy cetli. ,, Maya! Apa meg én ma korábban mentünk dolgozni. Az uzsonnád a hűtőben. Puszi anyu.,, Hát rendben. Reggeli nélkül léptem ki a házból. Eszti kint várt a kapuban.
- Dávidot hol hagytad?
- Beteg./mondta Eszti szomorúan/
- Ne búsulj. Mikor jön suliba?
- Jövő héten.
Megbeszéltem Esztivel, hogy ma vele megyek meglátogatni. A suli előtt állt a szokásos csapatunk és Matt már megint olyan szomorúnak tűnt. Legszívesebben oda mentem volna megkérdezni, hogy mi a baj, de akkor szakítok az elvemmel. Miszerint próbálok nem közel kerülni Matthez, hogy túl legyek rajta. Pedig annyira szeretem!!! Nem, nem szeretem!!! Igen ezt naponta ezerszer eljátszóm. Az órák unalmasan teltek. A tánc az nem, azt szeretem. Szegénytanárbá néha ki van akadva, mert elhülyéskedjük az órát. Pedig a tánc jól megy. Az órák után elindultam Esztivel Dávidhoz. Mikor oda értünk kicsit meghökkentünk. Dávid épp péesezett és semmi nyoma nem látszott a betegségnek. Mikor észre vett kicsit megijedt.
- Dávid drága reggel mikor hívtalak azt mondtad beteg vagy!!!/mondta Eszti kicsit mérgesen/
- Lebuktam./mondta Dávid/
- De még mennyire. Mi ott unjuk magunkat a suliban te meg itthon heverészel!!
- Hát…igen.
- Na szép. Holnap jössz suliba./mondta Eszti/
- Muszáj??/kérdezte Dávid aranyos mosollyal/
- Még szép, hogy muszáj!!
- Hát jó/ mondta Dávid és oda ment Esztihez, hogy megcsókolja.
- Héj a beteget nem csókolom meg/ mondta Eszti és eltolta magától Dávidot/
Még veszekedtek egy kicsit, majd kibékültek. Óóó… a szerelem, de nekem mért nem jön össze??!! Nem erre nem is gondolok. Beszélgettünk mikor megcsörrent a telefonom. Nem tudtam ki az, mert nem ismertem a számot.
- Haló.
- Szia Maya én Dóri vagyok Matt húga.
- Ó. Szia Dóri. Baj van??
- Hát igen. Tudod a bátyámról lenne szó. Napok óta olyan lelombozott és senkivel nem akar beszélni. Talán veled beszélne. Nagyon aggódom érte. Nem jönnél át??
- Máris ott vagyok, de hol is laktok??/elmondta a címet és indultam is/
Dávid-ék meg se tudták kérdezni, hogy hova megyek annyira siettem. Tudom, hogy eldobom minden fogadalmamat, de nem bírom nézni, hogy Matt szomorú. Megint akarom látni a mosolyát, ahogy nevet, hogy megint minden megint normális. Mikor oda értem becsöngettem a húga rohant ki hozzám.
- Jaj annyira jó, hogy itt vagy. A szobája az emeleten van balra az első szoba./mondat és felküldött/
Elindultam felfelé. Mikor oda értem nagy levegőt vettem és kopogtam…
- - Menny el bárki is vagy./mondta/
- És ha egy jó barát vagyok?/kérdeztem és benyitottam/
Matt úgy megdöbbent, hogy leesett az ágyról. Én felnevettem.
- Te mit keres itt?/kérdezi döbbenten/
- Jöttem beszélgetni./mondtam egyszerűen/
- Te beszélgetni jöttél velem?
- Igen.
- Miről?
Oda mentem és leültem mellé.
- Tudod furcsán viselkedsz mostanában. Mi van veled? Mindenki aggódik érted.
Matt nem válaszolt, csak nézett előre. Én már majdnem elsírtam magam, mert nem akar beszélni.
- Matt kérlek válaszolj. Úgy aggódom. Nem beszélsz, nem mosolyogsz, nem nevetsz. Hol van az a Matt akit én ismerek?/ mondtam és legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Maya ne sírj nincs semmi baj./mondta Matt rémülten és megölelt/
- Hogyne lenne. Nem beszélsz a többiekkel, nem mosolyog, aggódom.
- Nincs semmi baj. Most már jól vagyok./mondta. Eltolt magától és mosolygott/
- Biztos?/ kérdeztem és elmosolyodtam/
- Biztos.
- Örülök./mondtam és megöleltem/
Már egy ideje szorosan ölelt és megszólaltam:
- Matt megfojtasz./mondtam nevetve/
- Bocs./mondta. Eltolt magától és láttam, hogy kicsit elpirult/
Nem értettem, hogy mi baja van, de örülök, hogy mosolyogni látom. Megint olyan mint rég. Az a Matt akibe bele szerettem. Hevesen ver a szívem és kavarog a gyomrom. Beszélgettünk egy darabig amikor a Emyli benyitott.
- Szia húgi, Mizu?/kérdezte Matt mosolyogva/
- Juj, Matt visszatért/mondta és boldogan szaladt Matthez és megölelte/
- Kösziii… Maya./mondta és engem is megölelt/
- Semmiség, én is aggódtam a bátyádért./és rámosolyogtam Mattre/
Tovább beszélgettünk és mikor ránéztem az órámra ledöbbentem fél hét lesz.
- Ööö… nekem mennem kellene.
- Jó haza kísérlek./mondta Matt azzal az ellenállhatatlan mosolyával/
Haza kísért és elköszöntünk:
- Szia, holnap találkozunk.
- Szia és köszönöm, hogy aggódtál értem./mondta és megpuszilta az arcom/
Én elvörösödtem és csak néztem. Matt elindult, én meg bementem a házba. Ott álltam elpirulva és szerelmesen.
- Maya hol voltál eddig?/kérdezte anya/
Én nem válaszoltam semmit.
- Maya?? Hahó!!
- Igen, mi van?/kérdeztem felébredve/
- Hol voltál eddig?
- Csak segítettem egy barátomnak./mondtam mosolyogva/
- Rendben van, de máskor szólj.
- Bocsi anya, máskor szolok./mondtam és felmentem/
- Mindjárt kész a vacsora!/ kiabál utánam/
Mintha meg sem hallottam volna megyek tovább. Leültem házit csinálni, mert azt is kell. Vacsoráztam, fürödtem és lefeküdtem. Mikor már aludtam volna kaptam egy üzenetet.
,, Jó éjt és köszönöm:),, Elmosolyodtam, visszaírtam, hogy neki is jó éjt és semmiség…
Maya+Matt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése