23-24.rész

23.rész (október 5.) Kedd:

Mikor felkeltem kicsit megdöbbentem az időn, mert már 12 óra volt. Felkeltem felöltöztem és lementem úgy mond reggelizni. Úgy döntöttem, hogy olvasok, mert mostanában elhanyagoltam. Annyi minden történt velem, hogy az olvasás volt a legkisebb gondom. Kerestem egy könyvet és olvastam. Egy ideje már olvasta mikor csöngettek. Lementem és kinyitottam az ajtót. Úgy megdöbbentem, hogy be is csuktam.
- Maya nyisd ki az ajtót.
- Menny el!
- Addig nem míg nem hallgatsz meg.
Kinyitottam az ajtót és komoran néztem Mattre.
- Már mondtam nem érdekel mit akarsz.
- Mért nem jöttél suliba?
- Ne tegyél úgy mintha érdekelne. Fel is hívhattál volna, de nem tetted.
- Szóval vártad a hívásomat./mondta és elmosolyodott/
- Nem, nem vártam a hívásod, de ha csak ennyit akartál akkor mehetsz is./mondtam és kicsit elvörösödtem/
- Jó, elmegyek, de ne feledd az enyém vagy./mondta és megcsókolta a nyakamat ott ahol tegnap/
Ellöktem magamtól és becsaptam az ajtót. Váá…Megörülök, hogy lehet valaki ennyire egy dög. Útálom, de olyan szép ahogy rám mosolyog. Mit beszélek, hogy szerethetem még mindig, lehet megörültem. Maya nyugodjunk meg. Vettem egy mély levegőt és felmentem olvasni. Már belemerültem volna a könyvbe mikor megint csöngettek. Idegesen mentem le, azt hittem megint Matt akar valamit.
- Matt hagy már békén./üvöltöttem rá…..Chrisre/
Szegény annyira megdöbbent, hogy nem tudott megszólalni.
- Jaj bocsi Chris, csak azt hittem Matt az.
- Semmi baj. Jó nagy hangod van.
- Bocs csak ideges vagyok.
Felmentünk a szobámba és leültünk.
- Mért nem jöttél suliba?
- Hát tudod…./elmondtam Chrisnek mindent/- és mindenki titkolózik előttem. Dávidban és Esztiben csalódtam a legnagyobbat. Jó, hogy te még itt vagy nekem.
Chris nem mondott semmit és még rám sem nézett. Valami gyanús volt nekem.
- Chris te is benne vagy?/Mondtam és felemeltem a hangomat/
- Hát igen, de mi csak jót akarunk./mondta Chris és még mindig nem nézett rám/
- Meny el!
- Maya ne csináld.
- Mondom meny el!/ ordítottam rá/
Chris elment. Én nem hiszem el. Mindenki titkolózik. Felmentem és tovább olvastam. Nem érdekelt semmi. Estig olvastam, majd lefeküdtem.

 24.rész (Október 6.):

Úgy döntöttem nem maradok tovább otthon, mert attól nem lesz jobb. Kimentem és nem voltak ott Eszti-ék. Biztos azt hiszik nem jövök suliba. Mikor oda értem a sulihoz mindenki engem nézett vagy is csak az osztályból. Én bementem a terembe, leültem és olvastam. Eszti és Dávid jött be a terembe.
- Maya olyan jó, hogy itt vagy./mondta Eszti/
Én nem válaszoltam.
- Beszélhetünk?/kérdezte Dávid/
- Persze és akkor megint kiterveltek valamit, hogy nekem jó legyen ugye./mondtam cinikusan/
- Maya, kérlek beszéljük meg./mondta Dávid/
- Nem, nem beszéljük meg. Késő.
Még egy ideig ott álltak Esztivel. Mivel én olvastam és nem figyeltem rájuk elmentek. Szünetekben mindenki próbált velem beszélni, még Matt is. Mikor közeledett felém megszólaltam.
- Ne hidd, hogy majd veled fogok beszélni./mondtam neki rá se nézve/
Senkivel sem voltam hajlandó beszélni. Tánc órán muszáj voltam Chrissel lenni, de nem szóltam hozzá. Utolsó óra után épp mentem volna haza, mikor Ádám termett mellettem.
- Mit akarsz?
- Héj engem ne büntess én nem tudok semmiről.
Mivel Ádám nem tud semmit így vele nem viselkedtem úgy mint a többiekkel. Haza kísért és közben beszélgettünk . Jó volt, hogy valakivel beszélgettem. Haragszom a többiekre, de nagyon hiányoznak. Mikor a kapuhoz értünk elköszöntem Ádámtól és bementem. Anya otthon volt és főzött. Leültem vele beszélgetni.
- Szia kicsim milyen volt a napod?
- Hát elment.
- Kicsim ma elmegyünk és szeretném ha szép lennél.
- Mi hova megyünk?
- Az meglepetés. 1 órád van elkészülni.
- Oké.
Felmentem. Kerestem egy szép ruhát, ki sminkeltem magam és megcsináltam a hajam. Pont 1 óra alatt készültem el mikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót….
Kinyitottam az ajtót és Matt állt ott egy szál rózsával a kezében.
- Elvihetem a hölgyet?/mondta/
Nem tudtam mit mondjak, lefagytam. Anya jött ki a konyhából.
- Matt vigyáz Mayára.
Mi van? Most ezek szövetkeztek vagy mi?
- Gyere Maya induljunk.
- Mi, de mégis hova?/mondta és elindultunk/
- Az meglepetés.
- Én nem megyek veled sehova./mondtam és kirántottam a kezem a fogásából/
- Ne ellenkezz! Vagy megint szeretnél egy csókot a nyakadra?/mondta és tovább vonszolt/
Ez után inkább nem szólaltam meg. Oda értünk Eszti-ék házához.
- Mit akarunk mi itt?
- Mindjárt meglátod.
Benyitottunk az ajtón és ledöbbentem.
- Meglepetés. Boldog születésnapot./mondták nekem egyszerre/
- Elfelejtettem a saját születésnapom./mondtam és mindenki fel nevetett/
- Maya megbocsátasz nekünk ?/kérdezte Eszti/
- Jaj most erre mit mondjak. Persze, úgy hiányoztatok./Mondtam és megöleltem mindenkit/
A buli nagyon jó volt. Olyan jó, hogy itt vannak velem a barátaim. Kicsit kiültem az ajtó elé a lépcsőre. A rózsát forgattam a kezemben és gondolkodtam. Vajon mit jelentek én Mattnek? Talán azt érzi amit én? Vagy játszik velem?
- Min gondolkodsz?/kérdezte egy hang mögöttem/
- Azon vajon mit gondol rólam Matt./mondtam Dávidnak/
- Matt nem szereti ha beszélnek róla, de neked elmondom. Tudod Matt szülei kis kora óta utazzák a világot és ezért a nagy bátyánál lakik. Én általános óta ismerem őt. Mindig zárkózott volt, de mióta itt vagy megváltozott.
- Ja annyira, hogy velem játszón?
- Ne értsd félre, Matt nehezen fejezi ki magát.
- Tudod az első pillanatba tetszett nekem Matt. Minél jobban megismertem annál jobban vonzódtam hozzá. Annak ellenére, hogy mindig hülyét csinál belőlem ugyan úgy kedvelem Mattet. Örült vagyok mi?
- Talán egy kicsit./mondta egy hang/
Nem mertem megfordulni, mert tudtam, hogy Matt mögöttem áll.
- M-mi-mióta állsz itt?/nyögtem ki és megfordultam/
- Ahhoz elég ideje, hogy tudjam mit gondolsz./mondta aranyos mosollyal az arcán/
Maya ne most olvadj el.
- ő…nekem most mennem kell./mondtam és elfutottam/
- Mayaaaa…/ üvöltött utánam Matt/
Majd elsüllyedtem szégyenemben. Hazáig futottam. Bementem a házba és lecsúsztam a földre. Hülye vagyok. Most mit gondolhat rólam? Felballagtam a szobámba és úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba és elaludtam…