29-30-31.rész

29.rész (Október 19.) Kedd:

Egy borzalmas nap, de kezdjük az elején.

Ma anya ébresztett.

-          Mi van anya?

-          Kicsim kelj fel, mert elkésel, mér elmúlt 7 óra.

Mivel elaludtam sietve készültem el. Tomnak mondtam, hogy induljon el. Anya oda adta a kaját és mentem is ki. Mikor kimentem az ajtón egy levél volt a küszöbön. Nekem volt címezve. Felbontottam és és megdöbbentem. Nem tudtam, hogy a boldogságtól vagy a szomorúságtól sírjak. Elkezdtem rohanni az iskolába. Mikor oda értem siettem a többiekhez.

-          Jaj Maya mi annyira sajnáljuk, de miért sírsz?/kérdezte Eszti/

-          Jó, megbocsátok, de hol van Matt?

-          Azt mondta ma nem jön suliba. Miért?/kérdezte Dávid/

Oda adtam Esztinek a levelet, mindenki köré állt és elkezdte olvasni.

-          Na végre elmondta mit érez./mondták a többiek/

-          Olvassátok tovább./mondtam/

Egyszerre mindenki elkomorodott, de mintha Dávidot nem lepte volna meg a dolog .

-          Most mit csináljak? Az egész az én hibám. Ha nem mondom neki, hogy tűnjön innen örökre, akkor nem megye el./mondtam és megint elsírtam magam/

-          Menny utána./mondta Szancsi/

-          Mennék én csak hova?

-          Talán én segíthetek./mondta Dávid/

-          Hogy mondod?

-          Én tudom hová ment.

-          Hogy mi van?/kérdeztem kiakadva/

-          De azt mondta nem mondjam meg.

-          Dávid azonnal megmondod hol van!/üvöltött rá Eszti/

-          Jól van. Nyugi. A szülei után ment…

-          Jó ezt mi is tudjuk./mondta Ádám/

-          Hagynád, hogy befejezzem. Szóval a szülei után ment, de ők mindig utaznak. Azt mondta ha lesz egy hely ahol tovább marad majd felhív.

-          De az mikor lesz?/kérdeztem/

-          Azt nem tudom.

-          Most mit csináljak?

-          Sajnos, annyit tehetsz, hogy vársz.

A többiek próbáltak vigasztalni, de nem nagyon sikerült. Ebben a napban az egyetlen jó dolog, hogy a többek elfogadták Tomot. Miután én elmondtam, hogy az egyetlen akit szeretek az Matt. Tom pedig 1 hónap múlva elmegy, így megbékéltek. A matek órára késve értünk be, de a tanár nem szólt semmit. A táncóra volt a legrosszabb.

-          Gyerek Matt hol van? Hamarosan fellépés és nincs itt!

Én amint meghallottam elsírtam magam. Chris ölelt meg és vigasztalt. A többi órán probáltam magam tartani, de nem nagy sikerrel. Az angol tanár azt hitte, hogy az anyag hatott meg ennyire. Ezen az osztály jót röhögtek. Suli után hívtak a többiek Mekibe, de nem volt kedvem menni. Haza mentem és beborultam az ágyamba. Többször is elolvastam a levelet. Leírta, hogy szeret és csak azért ment el, hogy ne okozzon nekem fájdalmat. Azzal okozta a legnagyobb fájdalmat, hogy elment. Elvesztettem életem szerelmét. Az első könnycseppet követte a többi. Bárcsak tudnám hol van. Minél hamarabb utána kell mennem. Azt nem tudom anyáékat, hogy veszem rá, hogy elengedjenek.  Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Hajnali 3-kor felriadtam és azt hittem, hogy csak álmodtam, de mikor megláttam magam mellett a levelet, rájöttem nem álom volt…

30.rész (November 2.) Kedd:

2 Héttel később:

Már 2 hét telt el azóta, hogy Matt elment. Semmit nem hallottunk felőle. Olyan fájdalmat éreztem amit még soha. Mintha a szívem egy része hiányozna. Minden Este sírva és minden reggel reményekkel kelek fel. Talán megtudok róla valamit. Legalább csak annyit, hogy jól van, de semmi. Anyáékkal megbeszéltem, hogy ha megtudom hol van utána megyek. Bele egyeztek, mert látták mennyire lehangolt vagyok minden nap. A többiek is aggódnak értem. Ők miatt vagyok még mindig valamennyire erős. Mióta Matt elment a tanulásba fojtóm magam. Addig sem gondolkodom rajta. Az iskola rendben van. A tánc órák egyre keményebbek. Egyre több táncot tanulunk. Ami a a többieket illeti. Chris végre megmondta Miminek, hogy szereti és elkezdtek randizni. Eszti és Dávid még mindig boldogok együtt. Tom 2 hét múlva költözök. Én nagyon szomorú vagyok, hogy itt hagy, de nem mondhatom neki, hogy maradjon. A családdal is több időt töltök. Anyának segíteni szoktam főzni, apával filmet nézünk, Dórival meg beszélgetünk. Nem akarom, hogy azt higgyék teljesen ki vagyok borulva még ha igaz is.
A mai nap is úgy indult mint a többi. Felkeltem, felöltöztem és lementem reggelizni.
Mikor kimentem a kapun ott várt a szokott csapat. Eszti, Dávid, Chris és Tom.
- Sziasztok./mondtam/
- Szia. Híreim vannak./mondta Dávid/
- Mattről? Hol van?/mondtam izgatottan/
- Ma hívott és azt mondta Londonba megy és ott maradnak a szüleivel végleg.
- Rendben van. Akkor oda megyek a hétvégén.
- Ne mennyünk veled?/kérdezte Chris/
- Nem ezt egyedül kell elintéznem.
- Rendben.
A sulihoz érve elújságoltuk a hírt. Megkértem Dávidod, hogy adja meg Matt bácsikájának a címét. Suli után oda mentem. Becsöngettem és egy 30 év körüli férfi nyitott ajtót.
- Jó napot. Maya vagyok Matt osztálytársa.
- Matt nem lakik már itt./mondta a férfi komoran/
- Tudom és erről szeretnék önnel beszélni.
- Rendben, gyere be.
Bementünk a konyhába és elkezdtem neki magyarázni.
- Szeretnék bocsánatot kérni./kezdtem bele/
- De miért?
- Matt miattam ment el, de szeretném vissza hozni.
- Értem. Tudod Matt megváltozott az iskola kezdete óta. Sokkal vidámabb volt. Gondolom miattad. Viszont mikor elment, nagyon lehangolt volt. Azért is mert a szüleihez kellett mennie és gondolom miattad is. Én nem haragszom rád és nagyon örülnék ha vissza tudnád hozni. A szívemhez nőtt a kölök és hiányzik./mondta és egy könnycseppet hullajtott./
- Én annyira sajnálom. Minden az én hibám./mondtam és elsírtam magam/
- Ne sírj. A lényeg, hogy utána akarsz menni./mondta és megsimította a vállam/
Egy kis időbe telt mire lenyugodtam. Kaptam teát is.
- Szóval miben segíthetek?
- A helyzet az, hogy Dávid megtudta, hogy Matt Londonba ment a szüleivel. Gondolom ezt ön is tudja, de nem tudom pontosan hol találhatnám meg és reméltem maga tudja.
- Igen nekem elmondta hol van és szívesen segítek.
Megbeszéltünk mindent. Zsolt rendes volt velem nagyon. Este értem haza.
- Kislányom hol voltál ennyi ideig?/kérdezte apa/
Elmondtam nekik minden.
- Szóval Szombat reggel repülné Londonba.
- Rendben van. Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra./mondta anya/
- Persze megígérem.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem. Szombaton végre láthatom Mattet.

31.rész ( November 6.) Szombat:

A reptéren vagyok és várok a beszállásra .

-          Sok sikert./mondták a többiek/

-          Ne aggódjatok minden rendben lesz.

-          De ha bármi baj vagy hívj.

-          Jó rendben.

Megindult a beszállás a gépre így megöleltem mindenkit és elindultam. Mikor felszálltam a gépre még nem izgultam, de mikor leszálltam már nagyon. Hívtam egy taxit és elmentem a hotelbe ahol megszállok. Felmentem a szobámba és felhívtam Dávidot.

-          Megérkeztem./mondtam remegő hangon/

-          Nyugi, minden rendben. Szóval nagy nehezen, de megtudtam hol van Matt. Egy közeli parkban van.

-          És ezt te még is, hogyan derítetted ki?

-          Hát folytattunk egy mélyebb beszélgetést és elmondta, hogy oda szokott kijárni khm… gondolkodni.

-          Aha, értem. Gondolom jobb ha nem tudok többet.

-          Jól gondolod.

Dávid elmondta a címet. Kiderült, hogy mindenki ott van vele így még egyszer sok szerencsét kívántak. Letettem a telefont nagy levegőt vettem és elindultam. Na szóval mikor oda értem a parkba kicsit kétségbe estem. HOGY LEHET EGY PARK ILYEN NAGY!!! Ez a gondolat üvöltött a fejembe. Elindultam. Már vagy fél órája bolyongtam és elindultam egy kis ösvényen. Az ősvény egy kis patakhoz vezetett. A patak mellett volt egy pad. Nagyot dobbant a szívem. Ott volt ő. Egymagában ült a padon. Már a látványa is elég volt, hogy hevesen verjem a szívem. Annyira örülök, hogy láthatom. Közelebb mentem és megkérdeztem:

-          Szia Maya vagyok nem tudom, hogy kell vissza menni. Segítenél?

-          Balra van egy…/kezdte/

Felnézett és elakadt a szava.

-          Hogy találtál rám?

-          Tudod vannak forrásaim./mondtam gúnyos mosollyal/

-          Tudtam, hogy Dávid mesterkedik valamiben./mondta és fogta a fejét/-  Mért kellett utánam jönnöd. Mindent tönkretettél.

Ezek a szavak nagyon fájtak.

-          Most mért mondod ezt! Annyira aggódtam érted. Hiányoztál./mondtam sírva/

Matt közelebb jött a homlokát az enyémre tette és két keze közé fogta az arcom.

-          Te kis buta. Semmi nem állíthatott meg abba, hogy eljöjjek. Annyi fájdalmat okoztam neked, hogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. Mindent megtettem, hogy elfelejtselek. Az egyetlen örömöm az volt, hogy te boldog leszel. Igaz nem tudlak kiverni a fejemből. Minden nap egy szenvedés volt, hogy nem láthatlak, de ha te boldog vagy az én érzéseim nem számítanak. Még is minek jöttél ide?

Eltoltam magamtól és pofon vágtam.

-          Mi az, hogy miattam tetted? Meg, hogy a te érzéseid nem számítanak? Matt gondoltál te arra, hogy mindenki mennyire aggódott érted? Az iskolában semmi nem volt ugyan olyan. Az osztályban mindenki lehangolt volt. A nagy bátyádat ne is említsük. Voltam nála és tudod mennyire hiányzol neki! Mindenkinek hiányzol. És mi az, hogy a te érzéseid nem fontosak! Igen is azok.

-          Nem gondoltam végig, mert akkor csak te számítottál.

-          Még mindig nem érted. A leveledben is azt írtad, hogy azért mész el, hogy én boldog legyek, de mikor elmentél én szenvedtem a legjobban. Olyan volt mintha kitépték volna a szívem egy felét. Nem tudtam aludni se, annyira hiányoztál. Szeretlek./mondtam közel hajolva hozzá/

Matt hosszú percekig nem szólt semmit. Aztán bele súgott valamit a fülembe:

-          Menthetetlenül beléd estem./mondta/

Nekem könnyek szöktek a szemembe, olyan boldog voltam. Átkarolta a derekam közelebb húzott magához és megcsókolt. Ez volt életem legjobb csókja. Nem olyan volt mint a többi. Olyan gyengéden csókolt meg. Szorosan ölelt hosszú percekig. Egy idő után el akart engedni, de én nem engedtem. Szorosan öleltem.

-          Héj, ha nem engedsz el, meg fojtasz./mondta nevetve/

Elengedtem és mélyen a szemébe néztem.

-          Szeretlek.

-          Mióta várok már erre./mondta/

-          Mióta?/kérdeztem/

-          Régóta.

-          Naaa… pontosabb választ kérek.

-          Azt nem kapsz./mondta gúnyos mosollyal/

-          Na jó, majd ki szedem belőled.

-          Gyere megmutatom neked a várost./mondta és elindultunk/

Elmentünk pár nevezetességhez. Nagyon jól éreztem magam Mattel. Stéltunk és egyszer csak megszólalt a gyomrom. Én meg elpirultam.

-          Nem vagy éhes?/kérdezte Matt röhögve/

-          De hogy is csak azóta nem ettem mióta leszálltam a gépről.

-          Akkor gyere elviszlek egy jó helyre.

Elvitt egy éterembe.

-          Ööö… nem lesz ez egy kicsit sok./kérdeztem, mert egy elég szép éterembe vitt el/

-          Neked a legjobbat./mondta és nyomott egy puszit a homlokomra/

Bementünk és valami csodálatos volt. Megvacsoráztunk. Felkísért a szobámba.

-          Nem maradnál velem?/kérdeztem enyhén vörösen/

-          Itt? Nem is tudom./szórakozott/

-          Igen itt.

-          Veled?

-          Igen velem.

-          Persze, hogy maradok./mondta és megcsókolt/

Elment fürödni. Utána én is. Mikor vissza értem ott feküdt az ágyon és aludt vagy is én azt hittem. Lefeküdtem mellé, mikor ő átkarolt.

-          Azt hittem alszol.

-          De nem./mondta és megcsókolt/

Annyira szeretem, hogy az már fáj.

-          Szeretlek./mondta/

-          Én is szeretlek.

Beszélgettünk, majd elaludtam…